Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897

24

beus testvérekről szóló iskolai dráma, melyet Kornis Ferencz ko- lozsvármegyei főispánnak tiszteletére adtak elő, mutatja, hogy a jézsuiták egész tanrendszeröket szabadon kifejthették ez időben. Ámde Kolozsvárban magában ez időben sem tűrték a jézsuitákat, különösen I. Rákóczy György nem szenvedhette őket; de megesett rajta, hogy egy jézsuitát Kolozsvárról kitiltván, az szembeszállóit vele és kijelentette, hogy nem megy, ha halálra Ítélik is, mert ő nagyszámú híveit nem hagyja. Általában I. Rákóczy György a gyakorlatban nem ismerte el a vallásegyenlőség elvét és a városban nem engedte meg a katholikus istentiszteletet.

II. Rákóczy György nem volt olyan türelmetlen a római katholikusok iránt, de ő alatta is csak a kolozs-monostori gym nasium állott fönn. Az 1653. évi gyulafehérvári országgyűlés újra megerősítette a jézsuiták kitiltását. Szomorúan érdekes erre nézve Derkay Mihály kolozsmonostori jézsuitának Kemény Jánoshoz intézett útlevél-kérelme (1653 márcz. 5.): ». . . ha urunk ő Nga és az nemes ország az mi proscriptiónkról való articulusokon fundált is, akkor történhetnék, hogy a gyűlésnek végén abban valami limitatió vagy dispensatió lehetne, és így én csak egyedül és eddig való residentiámban megmaradhatnék. De ha ugyan aeter- numnak kell lenni az egyszer rólunk kiadott sententiának: én sem opponálom magamot ő Nga és az ország ellen . . .«

Az eszeveszett rágalom sem kímélte az érdemes rendet. Fosztó Uzoni István unitárius iró azzal a képtelen váddal illeti a jézsuitákat, hogy a mióta Kolozs-Monostoron laktak több Ízben küldöttek a városra gyujtogatókat, különösen szeles időjáráskor s három ízben majdnem elpusztúlt a város miattok.

A kolozsmonostori iskola a jézsuiták száműzetésével megcsökkent. 1653 második felében csak Szászíenesi Mihály jé- zsuita volt Erdélyben, a kire Lippai György, esztergomi érsek a kolozsmonostori egyházat és iskolát rábízta, meghagyva neki, hogy állomását semmi körülmények között se hagyja el. 1660. tudomásunk van egy Ex rege Taurus ez. Nabukodonozorról szólló iskolai tragédiáról, a melyet a kolozsmonostori gymnasium tanuló ifjúsága Hallerkői Haller István, fejedelmi tanácsos,” Küküllővár- megye főispánja tiszteletére előadott. De ugyanezen időtájt (1660—63) az ott dúló nagy harezok miatt az iskolának fel kellett oszlania. A jézsuiták közül egyesek azonban mindvégig kitartottak. Kornis Mihály például Erdélyt soha el nem hagyta, rendi öltözetéből ki sem vetkezett; szent-benedeki ősi kastélyában töltötte el vi-