Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
25 szontagságos életét s onnan járt ki a szentségek kiszolgáltatása végett katholikus hitrokonaihoz A Mária-társulatról vannak az üldözés éveit illető legteljesebb értesitéseink 1641-től kezdve. A későbbi fejedelmek alatt sem igen vivtak ki a katholikusok nagyobb sikereket. A kolozsmonostori iskolák feltámadtak ugyan, de a dúló háborúk miatt a kolozsmonostori róm. kath. papok majdnem semmivé lettek, sőt a szomszédságokban tanyázó törököktől való félelmükben kénytelenek voltak elhagyni lakásukat, mert nem merték ott tanítani az ifjúságot, sem pedig istenitiszteletet nem bátorkodtak tartani attól való féltőkben, hogy a népet és az ifjúságot velők együtt rabszolgaságba hurczolják a török rablók. Hiába kérte Lesski, a római császár és magyar király követe megbízója nevében I. Apafy Mihály fejedelmet, hogy az ó vári templomot és iskolát engedje át a katholikusoknak, hiába kérte ugyanazt Kászoni Jánosjézsuita. Mindazáltal I. Apafy Mihály alatt a jézsuiták száma mindinkább szaporodott Erdélyben, különösen Ko- lozs-Monostoron; azonban csak akkor derültek föl rájok jobb napok, mikor Erdély 1688 május 17. I. Lipót király védelme alá jutott. 2. A jézsuita, tanintézetek felvirágzása A rend eltörültetése. 1688—1773. I. Apafy Mihály fejedelem alatt a jézsuiták lábbadozní kezdettek — írja Hodor Károly — és Kolozs-Monostorban, ősi fészkűkben, számuk nőttön nőtt. Mindazáltal csak lassan-lassan, hosz- szas és makacs küzdelem után tudta a szerzet visszaszerezni régi jogait és igazait. Az ezen korbeli jézsuitának mintaképe Csete István (1648—1718). Szerzeti főnökei éppen abban az időben küldötték Erdélybe, a midőn Apafynak a törökökkel kötött békessége a katholikus hitet fogyasztotta. Csete Galiczián keresztül ment Erdélybe, világi papi ruhában, hosszú szakállt növesztve- Erdélyben 19 évig tartózkodott, s a kolozsvári katholikus főiskolának fölvirágzása nagyrészt neki és Apor István grófnak köszönhető. Kortársai magyar Cicerónak nevezték; bámulatos fáradhatatlan tevékenységéről és ékesszóllásáról elragadtatással írnak a kortársak. Kolozsvárott esperes-plébános is volt. A kolozsvári róm. kath. akadémia tanuló-ifjúság Vale Eucharisticum czimű versekkel búcsúztatta el, midőn Kolozsvárt elhagyta. A Leopoldi Diploma (1691 decz. 4.) nem elégítette ki teljesen az erdélyi katholikusokat, mindazáltal erejük, önbizalmuk és áldozatkészségük nőttön nőtt, iskolaügyük rövid idő alatt nagy
