Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897
107 Móricz házfőnök és igazgató az üdvözlő beszédre következőleg válaszolt: »Kedves tanulóifjúság, tisztelt városi polgárság ! Az elismerésnek ezen meglepő s rendkívül megtisztelő nyilvánulása engem, az itt helyi kegyesrendiek ez időszerinti házfőnökét any- nyira meghatott, hogy alig találok szavakat annak megfelelő méltatására, szívem forró hálájának kifejezésére. Ha széttekintek ezen nagy gyülekezeten, két osztályt látok kiválóan képviselve, látom a gondos szülők szépen növekedő reményeit a tanuló ifjúságot, — látom e nemes városnak, látom édes hazánknak munkás, érdemes polgárait. Mind a két osztály meghozta a hála, illetőleg elismerés legnemesebb adóját nem érdemetlen csekélységemnek, nem igénytelen rendtársaimnak, hanem meghozta elődeinknek, kik ezen falak között, melyek előtt fáklyáikat magasan lobogtatják, egy század lefolyása alatt a tanítás és nevelés terén izzadva munkálkodtak, ma azonban legnagyobb részben már a sírban a halál örök álmát aluszszák. — Kedves ifjúság, igen tisztelt polgárok! Önök fáklyáinak fellobogó lángjában tekintem az elhunyt rendtagok ugyanannyi szellemeit felém és tanártársaim felé intőket, minket kitartó munkásságra buzdítókat, hogy mi is az apostoli királyi széknek megtörhetetlen hűségű alattvalókat, anyaszentegyházunknak istenfélő jámbor híveket, édes hazánknak munkás, lelkes polgárokat neveljünk, képezzünk. Mit is midőn ezennel magam és rendtársaim nevében fogadok, Ígérek, hálás szívünk teljéből kívánjuk: Isten áldja meg e nemes város összes polgárságát, áldja meg a majdan nyomába lépendő fiatal nemzedéket; áldja meg e nemes város nagyon tisztelt elöljáróságát. Éljenek!« Szavait az ifjúság s a közönség éltetésével zárta be. Erre a dalegylet szépen énekelt a »Szózatából, mely után a menet Salamon lelkes indulója mellett szép rendben visszatért a városházhoz, hol a fáklyákat kioltották. October 15. d. e. a kegyesrendiek templomában fényes istenitisztelet tartatott. A templomban szokatlan nagyszámú közönség gyűlt össze minden vallásfelekezet híveiből, hogy résztvegyenek ez ünnepen, mely egy század buzgó fáradalmainak sikeréért adott hálát. Az isteni tisztelet alatt gyönyörű egyházi énekek zendűltek meg a két növelde ifjainak ajkain. A szentmise-áldozatot nagyságos Veszély Károly apátplébános úr mutatta be, az alkalmi beszédet dr. Éltes Károly kanonok és előadó tartá. Délután 2 órakor a kegyesrendiek díszebédet rendeztek, melyen Kolozsvár értelmiségének igen szép része jelent meg s képviselve voltak
