Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1897

108

azon a többi egyházak, tanodák, hivatalok, egyletek, egyetem, városi tanács, a megye, a hadsereg, a helybeli napisajtó tagjai, sazünnepélyre érkezett többi egyházi küldöttek. Felköszöntőkben nem volt hiány.

Ebéd alatt alkalmi költemények nyomtatásban osztattak ki, és pedig 1) »Odaanno saeculari ordinis scholarum piarum Claudio- polim introducti, die 15. octobris 1876.« 2) »A kolozsvári kegyestanítórendiek évszázados jubileumának emlékére, 1876. okt. 15., írta K F. A.« — 3) Óda a kolozsvári nagy tiszteletű kegyestanítórendiek társházának százados jubileumára, 1876 okt. 15., a csik- somlyói róm. kath. főgymnasiumból, Imets F. Jákótól.

A megemlékezések sorát legszebben zárom be, midőn közlöm főpásztorunk ő Nagyméltóságának a házfőnökhez intézett iratát, mely ígyszóll: »D. a J. Kr.! Három héttel ezelőtt azon szerencsét ígértem vala magamnak, mely szerint a nagy tiszteletre méltó kegyes tanítórend kolozsvári collegiumának mai napra kitűzött öröm-ünnepélyében személyesen részt vehetendek. Azonban az isteni gondviselés végzésében másképen volt feljegyezve. Az örök- irgalmu Isten betegséggel látogatott meg, mely most szobám falai között fogva tart; de lelkemnek repülő szárnyai nincsenek lebilincselve. — Megjelenek tehát lélekben a százados jubileumot ünneplő nagytekintélyű társaság díszes körében, s azon legszívesebb hálás elismerésnek, melyre a tiszteletreméltó kegyes tanítórend kolozsvári collegiuma, a kolozsvári tan- és nevelő-intézetek tapintatos vezetése, — a keresztény ifjúság vallás-erkölcsi és tudományos képzése körűi egy teljes századon keresztül lankadatlan kitartással folytatott üdvös munkásságával az erdélyi róm. kath. statust és ezen püspöki széket lekötelezte, ezennel legünnepélyesebb kifejezést adok. — Egyszersmind Isten kegyelmét esdem le s főpásztori áldásomat adom ezen érdemes collegiumra, szivem legőszintébb érzelmeivel óhajtván, hogy valamint eddig (egy század alatt) önfeláldozó működésével a vallásosság fentartása, a józan erkölcsök ápolása és a tudományos műveltség terjesztése által mind az egyházi, mind a polgári társadalom irányában magának halhatatlan érdemeket szerzett: további kitartó és fokozott mérvű fáradozásaival érdemkoszorúját újabb babérokkal gazdagíthassa. Az ünnepelt testület ez időszerinti érdemes főnökének, nagyontisztelendő Várady Móricznak s kedves rendtársainak üdvöt, áldást és hosszú életet kívánok. 1876. octóber hó 15. Fogurusy Mihály erdélyi püspök.«

A jubiláris évtől kezdve az intézet története a következőben