Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
51 néha genialis egyszerűségüknél fogva a régi autók a legbájosabb művészi alkotások közé tartoznak. Az egyikben az anya meg ható szavakban keresi elveszett fiát; a másikban a halálig állhatatos és hű Izsák megindító szavakat vált őt feláldozó atyjával ; a harmadikban a gyötrődött ember esdő szavakat intéz a Reményhez; a negyedikben Krisztus és a Természet beszélgetnek bámulatosan egyszerű fönséggel. A régebbi időkből fennmaradt vallásos drámák között igen kevésről tudjuk, hogy Űrnapján is előadattak. Nyilván nem volt még akkor az autó, mint fentebb is jeleztem, önálló, külön műfaj. Korán lép föl a vallásos drámában vagy annak kíséretében az entremes és sainete, melyekben a komikus személyek minden osztályával találkozunk, s ezek között különösen nagy szerep jut a sekrestyéseknek. Természetes, hogy ezekben a népies jelenetekben nyersebb szavak és kifejezések is járták, de nem mondható azért, hogy káros befolyást gyakorollak volna. A maguk nyersesége mellett oly naivak és romlatlanok voltak e kor emberei ! Külömben történetileg hiteles adat, hogy Castilia kormánytanácsa egv ízben azt mondotta a királynak: »Az autók ő felségének a királynak jelenlétében adatnak elő, és bennük színre kerülnek entremesek és tánczok, a melyek a legkényesebb kegyeletet sem sértik meg«. Mondottuk, hogy az autók a XVI. és XVII. században fejlődtek és érték el a tökéletesség legmagasabb fokát, s hogy e fejlődésben három korszak külömbözhető meg, a melyek az autót mintegy gyermek-, ifjú- és férfikorában tűntetik fel. Juan de Timoneda, drámai és lyrai költő és prózaíró, com- pilator, betűöntő és szedő és könyvkereskedő, kimagaslik az első kor autoszerzői közűi. Megelőzte őt a posztónyiró Juan de Ped- raza, s jóval ezelőtt írt Gil Vicente (1480—1557), portugál! és spanyol költő, kinek közjátékai ügyetlen szerkezetűek ugyan, de tele vannak szellemmel és természetes kellemmel. San Martin ez. autójáról mondottuk, hogy Űrnapján adatott elő Lissabon- ban, de az ültári Szentségre nincsen benne semmi vonatkozás. Ezt a három költőt kíséri egy sereg névtelen író, kiknek művei jobbára kiadatlanok ; ezek között sejtik Vasco Diaz Táncot. A legtöbb névtelen szerző valószínűleg pap volt. Lope de Vega (1562- 1635) véget vet az autók első korszakának és kora élére áll. Hozzája csatlakoznak Tirso de Molina (1570—1648) és Valdivielso mester, a mely utóbbi azért érdemel külön említést, mert finom tollát kizárólag az autó sacra- menlalnak szentelte. Ezek köré csoportosulnak Mim de Mescim és Felipe Godinez; Perez de Montalban (j-1638), a ki egyúttal jeles novellaíró és Lope de Vega életírója ; Luis Velez de Gue- vnra (j* 1644), a ki 400 darabnál többet írt és »El diabio cojuelo» (A sánta ördög) ez. regénye által is elhíresedett; Francisco de Rojas (1641. kívül) a »Del rey abajo — ninguno« (Királyomon 4*
