Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
52 kivűl — senki!) czímű híres drámának is szerzője; Lope Liano és nehány más, köztök Lope de Vega leghíresebb kortársai. A tökéletesség legmagasabb fokára Pedro Calderon de la Barca (1600—1681.) emelte az autót, a ki e nemű műveivel har- mincz évnél tovább uralkodott a spanyol színpadon. Az ő korában írtak autókat Agostin Moreto y Cabana, (7 1669) az »El valiente justiciero« (A lovagias bíró) ez. tragédiának és az »El desden con el desden« ez. komédiának szerzője, s rajta kivűl a nevezettek közűi néhány. Calderon után, a XVII. század vége felé, említendők Antonio de Zamora és Francisco Bances Candamo (»Las xuesas de la Fortuna« 1691). A ki mind ekorszakok autóival meg akar ismerkedni, sajátságos, idegenszerű meglepetést fog eleinte érezni. Egy merőben idegen világ fog előtte föltárulni, a melynek párját nem leli sehol a világon. Úgy fogja magát érezni, mintha tánczot szemlélne a nélkül, hogy a zenét hallaná, vagy mint ha valamely archaeo logikus tárgyat szemlélne, melynek jelentőségét sejteti ugyan az a becses anyag, a melyből készült, de a melynek czéljával és rendeltetésével egyáltalán nem tud tisztába jönni. Az autók a vallásos érzés benső megnyilatkozásai, a melyek nem számítottak az utókorra, sa mint keletkeztek, úgy is haltak a spanyol földön s nem hatoltak hazájok határain túl. Manap csak költői emlékek, melyek a kor ízlésével éles ellentétben állanak, melyekből igen kevés olvasó fogja kiérezni a régi spanyol társadalom szívedobogását; pedig I. Károly tói II. Károlyig, Juan de Eneinától (1469—1534.) Zamoráig a katholikus költészetnek és reactiónak alig vannak jelesebb termékei. Két száz esztendő múlt cl az autók virágzása óta, és a mi korunkat áthidalhatatlan ür választja el azon időtől. Nehéz minekünk az ilynemű műveket olvasni s annál nehezebb helyesen megérteni. De a kinek némi történeti érzéke van ; a kit egy nagy kornak érzés- és gondolatvilága érdekel: az az autókat is tanulmányozni fogja, a melyeknek első rangú költői értékük is elvitázhatatlan Mi is az autó czéíja? Az Oltári Szentséget dicsőíteni. S az Oltári Szentség egyike a legrejtelmesebb bittitkoknak. Hogyan lehetne erről a vallási mysteriumról drámát írni? Színház és templom, dogma és dráma: mily ellentétesen állanak egymással szemben ! Mystikus és scholastikus fejtegetések nem valók drámai műbe. Azonfölül az autoírók, vallásos kegyeletből, a tárgynak történeti részét, az utolsó vacsorát, soha sem vitték színpadra; pedig igazi cselekmény a themának csak ezen részében van, a többi okoskodás, bölcselkedés és theologiai fejtegetés kell hogy legyen. Vegyük ehhez, hogy a pyrenéi félszigetnek alig volt valamirevaló helye, hol autókat ne adtak volna elő, s hogy maga Calderon 80-nál több autót irt. Egy és ugyanazon tárgy a drámák végtelen sorában feltűntetve:
