Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

66

harczban titkon és nyíltan segíti őt a mennyei vőlegény és különösen erősíti és lelkesíti őt az Oltáriszentség. Az ellenségeket az Ördög vezeti, a kinek régi szövetségesei a Világ és a Kéjvágy ; a Világ segítőkül megszerzi az Atheismust, a Pogányságot, a Zsidóságot és a Haeresist, a Kéjvágy megszerzi szövetségesül az emberi Elmét, a mely szökevény gyanánt elhagyja Philotheát és az ellenségnél mérnöki tisztet vállal. Philothea csapatja áll az őt Érzékből és a három Theologiai erényből; de csak a három utóbbi marad végig hű, az érzékek gyáván megfutnak, míg a Világosság fejedelme nem jő, a ki az ostromot megszünteti, Philothea várát, vagyis testét fölmenti és az érzékeket újra szolgáivá rendeli.

íme egy szabályszerű várostromlás képében az a sok kisértés és harcz, a melyet az emberi lélek le- és végig küzd az Istenhez való útja közben.

De legyen elég az ismertetésből. Lényeges újat a többi autók tartalmának vázolása és elemzése nem igen nyújt, habár költőileg felette szépek pl. Szent Patricias Purgatoriunm, Az isteni Orpheus, Az Érczkigyó, Carmell első virága, Szent Ferdinand, A valódi Pánisten, Rút kalászszedése, Az Isten szőllőhegye, A női Józsel stb. stb.

Calderon 73 autót írt, a melyeknek tanulmányozása, vagy csak olvasása is nem csekély nehézségekbe ütközik. Az embernek önmagának kell commentárt készítenie c művekhez, a melyek tele vannak nehezen megvilágítható kortörténeti vonatkozásokkal. A gondolatok, a melyeket a szereplők tolmácsolnak, néha rendkívül mélyek és nem épen határozottak mindig. A személyeknek és cselekedeteiknek symbolikus jelentése megfeszített figyelmet követel, de sokszor többszörös magyarázatra szolgáltat okot és alkalmat. Alaposan kell ismerni a katholikus hittant, sőt a legfinomabb theologiai megkiilöm- böztetéseket is, mert ezek nélkül a puszta szó néha egészen érthetetlenné válik. Méltán mondhatták, hogy a theologiai szaktudóst is néha zavarba hozza Calderon Ezen kívül a gondolatok és képek összefüggése minden egyes autó alapeszméje, a választott személyek jelentős volta, az általuk és cselekedeteik által kifejezett symbolikus igazságok sokszor megannyi rejtvényekként tódulnak a gondolkodó elme elé, a melyet ennyi gazdagság, ennyi mélység és magasztosság elborít és zavarba hoz, úgy, hogy olykor alig tud kibontakozni. A spanyolok maguk költői műveik commentálásában vajmi hanyagok; úgyszóllva maguk sem ismerik saját gazdagságukat. E sorok Írója hiába fordult érdemes spanyol férfiakhoz; nem hogy alaposabb felvilágosítást nyeri volna, inkább azt kellett sajnálkozva tapasztalnia, hogy a spanyolok a nyugati nemzetek, nevezetesen a németek spanyol irodalmi kutatásait egyáltalán nem vagy csak ritkán ismerik. Ugyanígy panaszkodik