Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
57 szik a viharzó tengerből, A kereszt előtt végzett ájtatosság megmenti a biztos haláltól; míg ő imádkozik, előresiető társát rablók verik agyon. A villám lesújt két fát, melyek alatt áll, de ő megmenekszik, mert egy kereszt van mellette. Ilyen és hasonló csodás események a rabló szívéből sem engedik kihalni a kereszt tiszteletét. Bár megfogadja, hogy iszonyú bűntetteket fog elkövetni, azért áldozatai sírja fölé mindig odatétet egy-egy keresztet; úgy hogy társai bevallják: »las devociónes nunca faltan dél todo á los ladrones«, »a rablókban sem hiányzik soha sem teljesen a jámborság.« Júliát, kit atyja kolostorba zárt, el akarja csábítani; a szegény leány heves gerjedelmében már már áldozata lesz, sőt vágyva várja a bűnt, midőn Eusebio a keblén egy keresztalakot pillant meg, mely visszatartja egy újabb undokságtól. Sok gaztettének Ilire messze elszárnyal. Senkit sem kiméi, csak a tridenti püspöknek, Alberténak kegyelmezett meg, ki »Milagros de la Cruz«, »A kereszt csodái« czím alatt egy művet írt A szent férfiú megígéri Eusebiónak, hogy utolsó órájában meg fogja gyóntatni Eusebio bűneinek mértéke végre hétéit. Saját apja jő ellene fegyveres csapattal Nem tudja megölni, s végre megismeri benne fiát. A nép azonban halálra sehzi a szikláról lebukó Eusebiót, ki gyónás nélkül halt meg. Nővére ezalatt megszökött a kolostorból, hamarjában néhány gyilkosságot követett el, majd férfiruhába öltözve, rablókhoz áll és azokat a nép ellen vezeti. Leveretnek. Ekkor jő Alberto. Eusebio feltámad halottaiból, meggyónik a szent püspöknek, s bár megvallja, hogy bűne több mint a tenger fövénye, azért mégis a, kereszt tisztelete megmentette bűneitől, részesévé tette a mennyországnak. E kijelentés után újra meghal, Cur- cio pedig elvetemült leányát meg akarja ölni, mire ez kétségbeesetten fogózik egy keresztbe, mely véle íölszáll. E nagy csodával végződik a híres mű. Szembeszökően drámaiatlan tárgy, a »drámai« szót tisztán aesthetikai és nem egyúttal vallásos értelemben véve; hiányzik belőle az, a mit minden drámától annyira megkövetelünk, a költői igazságszolgáltatás. Oktalan szenvedélyek és tudatos gonoszságok halmaza ez a mű, mely nem hogy megnyugtató lenne, inkább fellázítja egész erkölcsi raivol- tunkat. Ilyformán Ítélnek A keresztimádásról sokan, köztük Beöthy Zsolt is. Azt hiszem, nem épen alaposan. A tárgy mindenesetre drámai. Eusebio szeret, szerelme miatt lesz gyilkos, a szándéktalan gyilkosság miatt olyan lesz mint az üldözött vad, meggyűlöli az embereket és rabló lesz, ki halálával lakói bűneiért. Nincsen-e ebben logikai kényszerűség, nincs-e költői igazságszolgáltatás?
