Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

47 szerepekben; Cristóbal Ortiz bátor reformatoravolt a színészi er­kölcsöknek; Fernan Lopez jeles színész, aki úgy szépsége, mint művészete által egyaránt kivált, Moliérehez hasonlóan a színpa­don balt meg. Híresek voltak még : Antonio de Prado, Andres de la Vega, Cristóbal de Avendano, Manuel Alvarez Vallejo és Roque de Figueroa ; az utóbbi három különösen a IV. Fülöp tiszteletére Szent-Iván éjjelén künn a mezőn rendezett játéknál tűnt ki. Sebastian de Prado kitűnő művész, büszke, szép férfi volt, ki bejárta Spanyol és Francziaország színpadjait és azokon nagy vagyont szerzett, végűi pedig az áhítat gyakorlatainak élt. A legnagyobbak között is első sorban emlegetik a kortársak Damian Al ias de Penaficl színészt, kinek bámulatosan tartós emlékezetét, kellemes, nemes és előkelő, benső érzéstől áthatott szavát és rendkívül szép geslusait dicsőítik; auto-előadásaira az udvar első hitszónokai is eljártak tanulni. Az autó virágzó korában a próbák, különösen a főpróbák, a muestm de los carros igen nagy gondot okoztak, de egészben úgy folytak le, a mint fönebb leírtuk. A színészek a főpróba ide­jén közönségesen kint aludtak az obreriában. A színszekereknek a városba szállítása is nehéz feladat volt és nem ritkán szeren­csétlenséget okozott. Egy alkalommal a színszekér felborúlván, súlyosan megsérült 4 színész; más alkalommal egy papnak be­törte a fejét. Ilyen balesetek elkerülése végett a színszekereket az ünnep megkezdése előtt szállították a megfelelő helyekre. Egy autónál közönségesen négyet használtak, míg a régi idők­ben egy is elégséges volt s az sem külömbözött a közönséges szekerektől. Ezen a szereplők úgy helyezkedtek el. a hogy tud­tak ; mikor pedig a közönségnek nem kellett látni őket, akkor elbújtak a kocsiderék valamelyik sarkában. Ez a kezdetleges színpad azonban nem sokáig tarthatta fönn magát. Emlékez­zünk vissza, hogy a híres Yillenának már milyen mesterséges szerkezetű színpadja volt Ferdinánd király fogadásakor Zara- gozában. Ennek közepén, a tornyok között egy kerék volt alkalmazva, melynek forgatásával előjöttek vagy eltűntek a megkivántató szereplők. Sokáig volt szokásban, különösen ki­sebb helyeken, a két részre osztott színszekér, mely részek színes vászonnal vagy függönynyel voltak elkülönítve egymástól ; az egyik a színészek tartózkodási helyéül szolgált, ha nem játszot­tak, a másik rész pedig színpad volt. Ez a két rekesztékes szűk szekér nagyobb helyeken és nagyobb előadásoknál elégtelen volt, sitt felváltotta azt a kettős szekér, melyet fönnebb cárrillő néven említettem. Ezt ismét szilárd állványok váltották fel, me­lyek lassan-lassan és a szükséglet szerint növekedve, olykor 26 öl hosszúak is voltak. A két szekeret felváltotta, különösen Madridban és a nagyobb városokban négy szekér s ezek előtt állították fel a tulajdonképeni színpadot, majd egy carrillón, majd egy szilárd állványon. A különös színi gépezeteknek azon-

Next

/
Thumbnails
Contents