Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
40 nek Madrid városa offertoriumkor fényes gyertyatartóban gyertyát nyújtatott át. Ezalatt a megbízott királyi tisztviselők azon fáradnak, hogy a körmenetet rendezzék és sorakoztassák a templom előtt összegyűlt népet, melynek ájtatosságát tánczosok és bohóezok, meg az évenkint újra visszatérő kigyón ülő nő (ta- rasca) zavarja. Nem ritkán egyszerre csak mozgalom támad s a nép tisztelettel teljesen hátra húzódik és tért enged a királynénak és gyermekeinek, a kik közönségesen valamely közelebbi palotába mennek, hogy annak ablakaiból nézzék végig a fényes szertartást. Nincs itt helye, tüzetesen leírni mily körülmények között folytak le az úrnapi körmenetek. De fogalmat ad ezekről azoknak a vallási ünnepségeknek a leírása, a melyek a walesi herezegnek Madridban időzésekor estek a XVII. században. Ekkor a körmenet, mint rendesen, kezdetét vette azonnal a mise után s útja a Santa Mariától a Santiago útczán és a Guadalajara kapun át vitt a nevezett templomba vissza. Valamennyi vallási, polgári és katonai testület, a mely ezen időben a fővárosban időzött, mind részt vett a körmenetben. Az angol herczeg félig eltakarva a királyi palota erkélyéről szemlélte a kalb, cultus fényét. Először elhaladtak előtte a szeretetház által felfogadott gyermekek, azután 3G testületnek tagjai; ezeket követték 14 plébánia papjai, a közkórház testvérei, a Sanctum Officium tisztviselősége, kikhez 140 alkalmazott csatlakozott; ezután jöttek a jegyzők, biztosok, tanácsosok, titkárok és egyebek; titánok 1700 szabályozott pap és az Alcantara, Calatrava és Montesa-rend 200 lovagja; ezek után 180 világi pap, valamennyi felsőbb tanács, Madrid fővárosnak tanácsa, 24 tiszteletbeli káplán, a királynak hitszónokai és házi tisztjei, a spanyol országnagyok; és végre IV. Fiilöp s ennek jobbján és balján tiszteletes távolban Zapata ésEspinola bíborosok, a kik a pápai nuntiussal, az idegen államok követeivel, a conde-duquével, az első udvari káplánnal és más 7 püspökkel bezárták ezt a ragyogó kíséretet. Bámulatos volt a vise- lelek és jelvények pompája és különfélesége; zászlók, keresztek, lobogók, fáklyák és gyertyák hirdették a közös áhítatot és közös örömet; élénk ellentétet képezett a tanuló gyermekek egyszerű viselete az előkelő ifjak kék virágos öltözetével, a jéz uiták egyszerű öltözete a dömések és benezések komoly habitusával, a világi papok fényűző karinge a hermandad czifra ruházatával, a mezitlábos barátok szegényes öltözéke a segédkező papok ragyogó casuláival, a spanyol és német őrség és az íjjászok különböző színben játszó egyenruhái a katonai rendek hófehér rendi öltözetével. A király maga aranytól, ezüsttől és drágakövektől ragyogott. Maga az Oltáriszentség a tömjénfüst felhőibe volt burkolva, a királyi zenekar zenéje kisérte, s aranynyal és gyémántokkal ékes monstrantiában bordoztatott körül Űgyszóllván még nagyobb és fényesebb úrnapi ünnepet
