Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

leteli jak folytak be a költő számára. Azontúl nem tekintette már senki a költő hivatását mesterségnek, egyszerű hivatalbeli állásnak. Az írói tekintély emelése, a költők anyagi helyzetének ja- vnlása Calderon nagy nevéhez fűződik Spanyolországban. A nagy költő még halála után is jótevője maradt társainak és utódainak, mert darabjainak előadását jobban fizették és a költőket az ő példájára jobban becsülték és honorálták.

A loa, rnojiga,nga, és entremes (melyet a XVII. század végén sainete-nek kezdenek nevezni) nevű bevezető vagy közjátéki jeleneteknek, valamint a zenének megszerzése hasonló viszonyok között történt. A század végén fizettek: egy Ináért 100 reált, egy entremes és mojigangáért 300 reált, két autó zenéjéért 1100 reált, egy saineleért 200—400 reált. Nem tudjuk, hogy eleinte hogy fizették az egyes költőket; Calderon idejében 700 realba került az előadó társaságnak egy autó. Segély-költségképen kapott 1633. egy társaság 400 reált; hat esztendővel későbben, mikor Űrnapján négy autót adtak elő, 300 arany volt a segélydíj, a miből minden autóra 325 real esett. Ezután nemsokára Calderon két autóért ugyanannyit kapott; de mihamar 100 aranyat adtak neki azért, hogy a próbákon jelen legyen, rendes lakóhelye Toledo lévén. Midőn aztán a királyi udvar vette magára a tisztelet- díjat, Calderon haláláig 2200 reált kapott egy autóért, a mihez hozzászámítandó még a színészeknek fizetett 700 real. Ez az ősz- szeg, 2900 real a legmagasabb díj, a melyben valamely autó általában részesült.

Az autókat a bizottság szigorú vizsgálatnak vetette alá, vájjon méltók-earra, hogy olv k:váló alkalommal, a minő az Űrnapja, színre kerüljenek? Eeltehető, hogy Calderonnal szemben erre a vizsgálatra nem fektettek nagy súlyt. A legnagyobb spanyol drámaíró halála után 11. Károly 1082. elrendelte, hogy a Calderon féle autók minden további eljárás nélkül előadhatók, de a király akarata dönt a kiválogatásban, valamint hogy újabb föltűnt költők műveinek, úgyszintén hosszú időközök után újra előadásra kerülendő műveknek színrehozatala felett királyi kézirat döntsön. Nevezetes tény, hogy a királyi akarat közönségesen Calderon-féle darabnak adta az elsőséget újabbak és régieb- bek felelt.

Míg a költők művei bírálat alatt voltak, a színészek rendbe hozták állványaikat, szekereiket és ponyváikat. Némely esetben a város maga volt a kellékek tulajdonosa, s a színészek csak arra voltak szerződésileg kötelezve, hogy azokat a legközelebbi ünnepre kellő rendbe hozzák, alkalmas helyen tartsák és használat után kellőképen elhelyezzék. Ha új kívánalmak és szükségletek merültek fel, a régi kellékeket kijavították vagy újakat szereztek helyükbe. Volt eset, hogy az előállító mesteré maradt a kellékek tulajdonjoga, a kinek használat szerint szabott díjt

3*