Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

;?o

korunk szempontjából e kezdetleges drámákban természetesen nagyon sok a hiba és gyarlóság, illetlenség és durvaság. Ilyen volt azon kor ízlése és műveltsége. Az egyház éber szeme azonban folyton a legélesebb figyelemmel kisérte a drámai előadásokat és szüntelenül módosított, javított rajtok. Mindenesetre keletkeztek e korban durván frivol darabok is, mert változván az idők, a jámbor hiedelmek itt-ott meglazultak, a régi szokások elfajultak, maguknak a szavaknak jelentése is megváltozott. E miatt a zsinatok és a püspökök szigorúan átnézett és megállapított szövegekről gondoskodtak s kortársaikat elrettentő példák által igyekeztek jobb útra teríteni. A vallásos dráma, különösen az autó sacramental századokon át a leghathatósabb és a legjobb irányban fejlesztette a spanyol nép erkölcsi- és hitéletét, költészetét és értelmi műveltségét. A vallásos dráma a spanyol civilisatiónak jelentős tényezője lett. Az egyházi hatóság által üldözött népies bohózatok (entremeses) közül a híresebbek egyike az Obispillo (püspököcske) czímű, melyet modern kritikusok minden alaposabb ok nélkül, az azon korbeli drámai mulattató darabok közül a legbotrányosabbnak ítélnek. Pedig az egész darab azon a naiv és vallásos szokáson alapúi, hogy a fiúgyermekeknek névnapjuk hetében megengedték, hogy bérmálást játszanak. Az egyházi hatóságok az eredetileg naiv és ártatlan játékoknak mihamar ellenségei lettek, mert nevetséges és csu- fondáros jelenetek fordúltak elő ily alkalmakkor.

Spanyolország a XV. század végén egy új és nagy kornak nézett elébe. A hitetlenek járma alól teljesen fölszabadúlt, Amerikát fölfedezte Cristobal Colon, mindenfelé új fény, pompa s gazdagság kezdett terjedni. Mindez hatalmas befolyással volt a spanyol dráma fejlődésére is. A nagyok fényes palotáikba fogadták he az azelőtt a templomokban meghúzódó vagy köztereken és utczákon szegénykédé' drámát. A palotákban is vallásos ünnepségek emelésére szolgált a dráma. De a renaissance hatása alatt megjelen kíséretében a plautusi vígjáték az inquisitióval egyidejűleg és kétszáz esztendővel azután, hogy X. Alfonz a jug- lar hivatást gyalázatosnak nyilvánította. E korban a spanyol drámát már tüzetesen tanulmányozhatjuk Ericina és kortársainak műveiben és a legrégibb ismert spanyol autóval ekkor találkozunk Sun Martin czím alatt. E mű Gil Vicente munkája, melynek azonban semmi vonatkozása sincsen az Oltári Szentségre, a melyről mindazonáltal tudjuk, hogy 1504. Lissabonban Eleonóra királynő jelenlétében a székesegyházban előadatott az úrnapi körmenet közben. Ezzel a rövid darabbal kezdődik Eduard o Gonzalez Pedroso nagy gyűjteménye.

Szerzőnk három korszakot külömböztet meg az autó sacramental fejlődésében:

1. Gil Vicentétől Lope de Végűig.

2. Lope de Vega és kortársai.