Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
27 és feltámadásának drámai előadását, de egy szóval sem említi az Oltári Szentséget dicsőítő autókat. Hihetetlen, hogy e bölcs és jámbor fejedelem nem engedte volna meg az ilyen előadásokat. Vágj7 talán túlcsapongott a vallásos buzgalom és visszaélésekre ragadta a tömeget? 1473. egy Arandában tartott zsinat a karácsonyi. Szt.-István- és Szt.-János-napi, valamint az aprószentek napján tartott drámai előadások alkalmával előforduló nagy visszaéléseket keményen kárhoztatja; 1512. egy másik zsinat a karácsonyi és passiói játékokba becsúszott rendellenességeket szigorúan sújtja. Hogyan van az, hogy az Oltári Szentség dicsőítésére tartott drámai előadások olyan hosszú időn át nem említtetnek sem a fájdalmas, sem a víg, sem a tűrt, sem a tiltott drámák között ? Olyan jelentéktelenek voltak e, hogy külön névre vagy osztályozásra senki sem tartotta érdemeseknek? Es egyéb az úrnapi előadásokról szólló értesüléseink összeegyeztethetők-e ezen sajátságos körülménynyel ? Hogy e rejtvény megfejthető legyen, eszünkbe kell juttatnunk, bog}' valamely hittitok vagy szent dicsőítésére szánt drámai előadások az év különböző ünnepein tartathattak, és eleinte, hosszú időn át nem volt egy drámaírónak sem határozott és kifejezett czélja az Oltári Szentség dicsőítése, hanem Úrnapján tetszés szerinti tárgyú, épületes és más népszerű darabokat volt szokás előadni. így került színre Úrnapján a geronai és a barcelonai codex szerint, egyebek között, Izsák feláldoz tatása,, Józseí álma és ela (látása, az Angyali üdvözlet, a Három Mágus, Szent Eulalia és társnői. Szent Eulalia, és Dacianus. E darabokat, a melyek jobbára régibb keletűek és más ünnepeken is előadattak, nem nevezték még autó sacra- mental névvel, nem is foglalták más gyűjtőnév alá, hanem mindem k darab csak a maga nevével szerepelt. Az úrnapi drámáknak ez időben még nem lévén határozott és sajátságos jellemök és czéljok, senki sem nevezte azokat külön névvel. Ezzel kapcsolatban fölvethető az a kérdés is : mi adta Mórától ajkára azt a vádat, hogy az autós sacramentales révén árasztatott el a spanyol drámairodalom allegóriái személyekkel ? Az Erőt és az Erőszakot már megtaláljuk Aischylosnál, a személyesített erények és bűnök pedig már Űrnapjának behozatala előtt szerepeltek a keresztény középkor drámáiban, a misteriu- mokban, a moralitásokban és a bohózatos népies jelenetekben. Egyébként is a nép reális észjárása határozott, élő alakok alkotására tör; a legnagyobb vallási szónokoknak épen az egyik legfelötlőbb tulajdonságuk, hogy náluk testet ölt az elvont fogalom. mint kiválóan a magyar Pázmánynál is. Az allegória nagy szerepe a spanyol vallásos drámában tehát logikai és psychikai okokra vihető vissza, s minél rejtelmesebb az ábrázolandó hittitok, így az ültári Szentség, annál nagyobb tér jutha
