Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896

25

ok, a nép égő vallásossága határozta meg. A hitetlenekkel való szüntelen harcz lobogó lánggá élesztette a nép áhítatát. A vallás áthatotta egész érzés- és gondolatvilágát és az állami, családi és egyéni élet minden jelentős tényénél érvényesült. Az Isten volt a viharos századokban a spanyol nép atyja, királya, békéltetője, pártfogója, pajzsa; tőle várt nemcsak segítséget és vigasztalást, hanem tényleges beavatkozást és megnyilatkozást kétes ítéletekben csodák által. Képzelni sem lehet a XI. századi spanyol drámát másnak, mint vallásosnak. Végtelen fiúi bizalom és odaadás fűzi az akkori spanyolt vallásához és Istenéhez. Még örülni is csak mintegy Istenével szemtől szembe tud: a templomok komoly csendjét fölveri a táncz, a dal és a vidám nevetés. Olyan sajálszerű játékok és alakzatok, a melyeket mi a vallásossággal egyátalán nem tartunk összeegyeztethetőknek, szintén behatoltak a feszület közelébe, a különben csak ájtatos zsolozsmáktól visszhangzó boltivek alá. Az egyház nem kezdeményezte, de tűrte, a meddig tűrhette, a nemzeti és vallásos szellem ezen sajátszerű megnyilatkozásait a templomokban. Mikor a nép egész tömegében oly végtelen buzgósággal merült el az áhítat gyakorlataiban is!

Korán vállalkoznak papok a szent titkok néma ábrázolására. Később ének kiséri ez ájtatos pantomimeket; majd meg- szóllalnak a szereplők és hathatós szavakban gerjesztik föl a hallgatókban a vallásos érzést. Valóságos lyrai dráma fejlődik ki a templomban, mely megelőzi a cselek vényt föltüntető drámát, mint a görög rhapsodok megelőzték az epopeiát. Az egyház a a nép vallásos érzésének engedett, midőn szolgáit mind nagyobb mértékben kötelezte az ily drámai előadásokra.

A mily föltűnő vonás a spanyol vallásos drámán, a nemzeti szabás, a nép egységes jelleméből magyarázandó Sem a franczia, sem az angol, annál kevésbbé a német vagy olasz nem egyesült olyan korán lelkileg egységes nemzetté, mint a spanyol; egyiket sem fűzte össze annyira a közös nemzeti létért való súlyos és százados küzdelem, mely páratlan hősöket szült és a nemzeti lelkesedést és büszkeséget a rajongásig fokozta. Más népek társadalma felette széthúzó elemeket tüntet föl; korán pusztítanak egyéb népeknél a tévtanok és lassítják a nemzeti consolidatiót. A pyrenéi félsziget ellenben az egyház leghívebb leánya. Ott nem látunk eretnekeket, de zsarnokokat és szolgákat és a feudalismus egyéb jelenségeit sem. A Guadalete melletti veszedelem végezte be a nemzeti egyesítés nagy lelki munkáját. Azontúl kettős érzés lelkesít minden spanyolt egyaránt, a vallás és a haza. Ez a két érzés nyilatkozik meg háborúiban és a béke intézményeiben; így a drámában is.

Bizonyára már kétszáz esztendőnél tovább voltak szokásban Spanyolországban a vallásos drámai előadások, midőn IV. Orbán pápa (1264) elrendelte, hogy a pünkösd hetét kö