Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
24 nek egy külsősége (!) van itt győztesen szembeállítva annak lényegével, az erkölcsi rend egész hatalmával és igazságosságával. Az ember elkövetheti a legiszonyúbb vétkeket: ennek daczára egy külső, rá nézve teljesen értelmetlen (!) vallásos szokáshoz való ragaszkodás meg fogja menteni. Eusebio babonás (!) tiszteletet tanúsít a Kereszt iránta. . . De ugyancsak Beöthy Zsolttól valók e szép szavak: »A kereszt Krisztus tanai teljességének jelképe, a milyennek ugyancsak Calderonnál, a Kereszt felmagaszta fisában (La exaltaeion de la cruz) találjuk, a hol győzelme a pogány bálványimádás, erőszakosság, szentségtörés és bűbájosság fölött fölemeli lelkünket. Jelképe az isteni irgalomnak.« Nem tartozik ide, olyan vélemények és ítéletek czáfoiatába bocsátkozni, a melyek legnagyobbrészt a megítélt tárgy elégtelen ismeretéből erednek. Tanulságosabb lesz az autó sacramen- talt fejlődésében megfigyelnünk. Ez a fejlődés a műfajt mint eredeti spanyol drámai formát fogja feltüntetni, melynek két fő jellemvonása van: spanyol nemzeti és vallásos Nem ismerik a népek szellemét azok, a kik azt vallják, hogy a spanyol autó költészet és színészet tisztán az egyház befolyására vezethető vissza. Alkotmány, politikai szervezetet rá lehet kényszeríteni valamely népre, de nem szokásokat és erkölcsöket. A spanyol dráma fejlődésének alapját is első sorban a nép gondolat- és érzésvilágában, emlékeiben és szokásaiban kell keresnünk. Annyi bizonyos, hogy a vallásos dráma a spanyoloknál is megelőzte a világit. Moratin véleménye szerint a XI. század óta adtak elő Spanyolországban vallásos drámákat. A spanyol dráma kialakulására különösen a következő okok hathattak. A gót monarchia emlékei adhatták meg az első lökést a spanyol dráma fejlődésére, ha a római hagyományok teljesen megszűntek volna is a félszigeten. Több értesítés, igv Szent Valerius egy helye is, azt engedik sejteni, hogy legalább a VII. század óta fordúltak elő Spanyolországban színi előadások, a melyek világi jellegűek lehettek s nagy népcsődület mellett estek meg, nem csekély megbotránkozására a jámbor keresztény lakosságnak. Az ily előadások, valószínűleg a gót királyság elpusztulásáig tartottak és csak a szaraczén háborúk vethettek nekik véget. Későbben Asturia, Leon, majd Castilia uralomra jutásával és a spanyol királyság megerősödésével, a XI. században már alapos okunk van föltételezni, hogy a vallásos és nemzeti szellem föllendülése hatalmasan hozzájárult a nemzeti dráma fejlődéséhez. A színi előadások kellemes változatosság gyanánt szövődhettek a harezi riadók ritkán szünetelő lármája közé. Lehet, hogy a spanyol dráma fejlődésére idegen népek, a provencálok és az olaszok példája is hatott; sőt vannak olyanok is, a kik annak első csiráit a móroknál keresik. Ámde a spanyol dráma fejlődésének irányát, mint döntő
