Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
13 A templomban vagyunk. A pap megkezdi az éjféli misét, de az evangéliumnál megállapodik. E pillanatban a bejárainál fehér ruhába öltözve jelenik meg a Boldogságos Szűz, egy liatal nő állal ábrázolva, s vele jő az ácsruhába öltözött Szí. József; egy karácsonyi éneket énekelnek, a mely az Istenanya hajlék után való vágyát fejezi ki, azután a főoltárhoz mennek, a mely ez esetben Belhlehemet ábrázolja. A Boldogságos Szűz egy gallyakból font lugas alatt foglal helyet, a templomatya az islengyermeket lábai elé teszi, a mire háladalok zendűlnek meg. Egy angyal, a kit egy ministráló fiú ábrázol fehér szárnyakkal, egy széken a nagyoltár fölé felhuzatik, s megindult hangon hirdeti a pásztoroknak (parasztoknak), a kik a templom oldalkarzatain foglalnak helyet, hogy megszületett a Messiás, és egyúttal figyelmezteti a zenészeket, hogy leglágyabb dallamaikat zendítsék rá; mire az oltár mögött falusi zene hangzik elő. Az oldalkarzatokon az álmukból fölriadt pásztorok nem akarnak egykönnyen hinni; azért a kis angyal összes ékesszóllását használja föl rábeszélésükre és egyúttal figyelmezteti őket a mennyei seregek dicsőítő énekeire és a nyílt égre; mire a pásztorok előtt végre hitelre talál. A pásztorok az angyal vezérlete alatt elhagyják a templomot, majd a bejáratnál bebocsáttatásért könyörgő dalt énekelnek. József megijed a bekivánkozók sokaságán, de az oltár mögől előjövő angyalok bátorítják és biztatják, hogy csak nyissa ki az ajtót. A pásztorok a gyermekhez közelednek és énekeikben kifejezést adnak a meglepetésnek, a mely őket a világ Ura tanyájának egyszerűsége fölött elfogta. A pásztorok csapatja között van (hogy a komolyságot egy kis tréfa derítse) egy ügyetlen ember, a ki egy bárányt visz a hátán, s ki a tömeget már ruhájával is megnevelleti. Ez adományát az oltárnál a pap lábaihoz teszi le, inig társai a gyermek Üdvözítőt imádják és egy dicsőítő dalt zengenek; erre azután visszatérnek a karzatokra. Őket követik a pásztornők, a kik szintén imádják az Üdvözítőt. (A Szentirás tudvalevőleg nem tud pásztornőkről). Erre következik a sajátságos előadásnak talán a legszebb része. A nagy oltár mögől díszesen kiöltözködött leánykák jönnek elő jobbról és balról; ájtatos komolysággal közelednek egymáshoz, majd a balcsoport ezzel a kérdéssel lordul a jobbhoz : pásztorlány, édes kedvesem, honnan jösz, mit láttál? Mire az első csoport elmondja, hogy egy istállóban járt, a hol az Üdvözítőt lelte stb. Közbe-közbe a második csoport ismétli az előbbi kérdést. Végre együtt mennek a sz. család felé, ajándékul egy sátorszerű alkotmányt vive, a mely tele van aggatva gyümölcskoszorúkkal, és a melyet fonállal odakötött madarak repkednek körül. Ezután énekelve térnek vissza előbbeni helyökre. Ez a darabnak első és fő felvonása. A második foglal
