Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1896
14 kozik Heródesscl és ;i három mágus imádásával. Míg ezek az Üdvözítőt imádják, a pap befejezi miséjét. Ezután folytatódik a kíirácsonyi játék. Az angyal, a ki még mindig magasan az oltár felett lebeg, a három királynak jelenti a veszedelmet, a mely őket fenyegeti, és azt tanácsolja neki, hogy ne térjenek vissza Heródeshez. Tanácsát követve, a csillag vezérlete alatt haza térnek. Heródest egy kiküldött kémje értesítette a mágusok szökése felől, mire haragjában megparancsolja, hogy Rethlehemben minden két éven aluli gyermeket öljenek meg. Heródes szolgái a parancsnak eleget akarnak tenni; azonban az angyal már figyelmeztette a szent szülőket, hogy Egyiptomba meneküljenek A szt szülők visszahúzódnak Egyiptomba (a sekrestyébe), a poroszlók későn jönnek. Énekek zengede- zése közben ér véget a játék, mely után a pap megáldja híveit, a kik aztán ujjongó Noéi! Noel! kiáltozások közben térnek haza, a hol gazdagon terített asztal (neve: réveillon) vár reájok. A kik láttak ilyen népünnepélyt Erancziaországban, meg halóban beszélnek róla. A magyar népies drámánál a középkori« szót kell megvilágítanom. Vita tárgya ugyanis, hogy nálunk magyaroknál kifejlődött-e a mislerium-irodalom a középkorban, és íia kifejlődött, vájjon fennmaradt misteriumaink a középkorra vihetők-e vissza Hogy misteriumok voltak nálunk, azt Gyulai igen helyesen következteti először a katholikus egyház liturgiájának egységéből, a mi határozottan súlyos érv; ugyanő azon nézetben van, hogy lenmaradt misteriumaink jó része nem egyéb, mint a nép közé szállott és ott egész napjainkig fönmaradt, de természetesen sok változáson keresztül ment liturgiái misterium. Az ő nézetével szemben Váli Béla. azt vitatja, hogy fenmaradt mis- teriumainkban semmi régiséget, semmi magyarosságot nem találunk; szerinte a mi misteriumaink nyelve, szerkezete, tulajdonnevei, verses alakjai épen úgy, mint tréfás elemei nem bírnak oly színezettel, mely azt engedné sejtetni, hogy misteriumaink a műit század közepén túl nyúlnak vissza. Váli ezen nézete különben nem új; már 1884. nyilatkozott ily értelemben hazai misteriu- mainkról Ábel Jenő. (»Szinügy Bártfán«, Századok, 1884.) Valamennyi irodaiom-történetirónk elismeri azonban, hogy a dráma bölcsője nálunk is az oltár volt. A liturgikus misterium első nyomára nálunk a XII. századi Pray-codexben találunk; a HB. szertartáskönyvében előfordul ugyanaz a kezdetleges misterium, melyet fentebb a legrégibb franczia misterium gyanánt idéztem. (»Quem quaeritis ele.) íme, az első bizonyíték Gyulai okoskodása mellett. Tény azonfölül, hogy a húsvéti játékoknak történeti nyomai vannak nálunk. Bizonyos, hogy a mi egyházainkban a XII.
