Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1893
ELŐSZŐ. A görög nemzet nagy szellemi erejéről és művészi alkotó képességéről az utána következő művelt népek sohasem kételkedtek. Sőt a czivilizáczió a görögöt mesterének vallja. Pl. a görög tudomány, költészet, épitészet, szobrászat, jótékony, termékenyítő hatása az emberi mívelődés fejlődésében lépten-nyo- mon feltalálható. S mily szerencsés és csodálatra méltó vonása az a görög szellemnek, hogy a legeltérőbb gondolkodású népek egyaránt táplálkozhatnak belőle, a nélkül, hogy különös nemzeti jellegüket fel kellene áldozniok. Példa gyanánt csak a magyar irodalomra hivatkozom, hol egy egész költői iskolát ó-klasszikai- nak nevezünk, a mely felfogásban és formában főképpen görög, de tartalomban és érzésben magyar. Sőt a nemzeti műköltészet arany korának legnagyobb epikusánál, Arany Jánosnál, ki ne ismerne rá Home- ros tanítványára! Kifejezést kell tehát adnunk azon felfogásunknak, hogy a görög népet nem pusztán csodálatra méltó szelleméért tanulmányozza a világ, hanem azért is, mert a különös nemzeti vonások e mellett épen maradnak, sőt művészi formát nyervén, megtisztulnak és sokkal szebben nyilvánulnak. S ma, mikor a művészetek fő feladata a szépnek nemzeties irányban való alakítása, találhatunk-e iobb mestert á görög műveltségnél ? Görögországot, a művészetek szent hazáját, a legrégibb idő óta látogatták az emberek, s a rómaiaktól kezdve a legújabb időig minden látogató an- taeusi erőt nyert a szent föld illetésétől. Nem pusztán a hajdani nagyságnak félig, vagy egészen romba- dölt emlékei, az elhanyatlott dicsőség, s nem is az őseihez magát annyira méltóvá tenni kész új görög l
