Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1893

2

nép küzdelme és lelkesedése az, a mi az utazót meghatja ; hanem hozzá járul ezekhez az emlékezet, mely oly bűbájos dolgokat regél a régi görögök életéről, mondáiról, hitéről, kik nemcsak az ég csillagsátorát népesítették be földfeletti lényekkel, hanem a hegyeket, erdőket, mezőket és folyókat is, a kik az istenek közelében érezték magukat, s a kik bámulatos lelkesedéssel az egyéni kiválóság iránt, hőseiket a félistenek közé sorolták.

Ha ma végig útazzuk Görögországot, ennek a hármas tényezőnek az összehatására szükségünk van. Az idő, a kedvezőtlen geológiai viszonyok és az emberi barbár kéz alig hagytak valamit épen a múlt emlékeiből. Mnesikles Propylaionja, Iktinos és Kalli- krates Parthenon]a, Plieidias Hermes-szobra, Paionios Nikéje ép oly csonkák, mint a mily kopárak Ithaka erdős hegyei, Kolonos szent berke, vagy a mennyire rom Olympia.

Ennek daczára a régi dicsőség lelkesedéssel tölt el bennünket, s még a városok, hegyek és folyók nevei is ihletni látszanak képzelő tehetségünket.

A múlt iskola-évi nagy-szünidőben a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr által szervezett állami expeditioban, mely Görögország legnevezetesebb helyeit bejárta, a kegyes-tauitórend áldozatkészségéből szerencsés voltam én is részt vehetni. S a hatás, melyet Görögország reám gyakorolt, szóval és tollal alig adható vissza. Nem is szorítkozom tehát saját tapasztalataimra, midőn a görög míveltség főhelyének Athénnek múltját óhajtom bemutatni; hanem egy képet akarok összeállítani tanítványaim számára, mely nagy vonásokban megismertesse velük Athén történetét és a régi Athén fenmaradt emlékeit.

Vajha, kedves ifjúság, soraim olvasásakor a lelkesedésnek egy szikráját érezned te is felgyűlni lel- kedben a régi görög nagyság iránt, s vaj ha csak parányi vonzódást tudnék is szivedbe önteni a letűnt görög világ iránt — csak parányi vonzódást ahhoz képest, a mennyit megérdemel!