Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1892
3 esősen összehuzódik, elkezdve az elefánttól, mely hatalmas ormányával néhány perez alatt a legdiszesebb fát is eltorzítja, egészen az ártalmas hernyóig, mely gyümölcsfáink gyengéd leveleit valóságos vázzá alakítja át; mindenütt többé-kevésbbé csak pusztítás észlelhető, az u. n. létérti küzdelem. A tavaszi fris gyepen szökdécselő bárányka megpillantásánál sem tarthatjuk magunkat vissza érzés-zavaró reflexióktól. Az őzikének bájos ugrándo- zása vagy a mókusnak fürge mozgásai eszünkbe juttatják a vadásznak gyilkos szenvedélyét. A fris vízben gondtalanul úszkáló halacska emlékeztet ism ét a horgászó ember keményszivüségére, és az egyik virágról a másikra röpkedő lepke, vagy a vígan zümmögő bogárka,, a száz meg száz gombostűvel fölfegyverzett gyilkos természetbarátra stb. Szóval mondhatjuk, hogy, midőn a szabad természetben való üdülésről van szó, az állatország egészben véve sohasem gyakorolja reánk ama kellemes hatást, melyet a növényországban találunk. Már a földnek minden esztendőben megújuló zöld takarója, vagy a fák és cserjék fris lombozata, minden érző emberi kebel húrjait rezgésbe hozza. Hát még a szebbnél szebbszinü és érdekesalaku virágok! Kinek arcza ne vidulna föl ezek szemlélésénél V Mily örömtől sugárzó szemekkel gyűjtik és mutatják be ezeket még nagyobb tanulóink is. A növény ország titkainak kutatásában a gondokkal megterhelt szív is megnyugvást és üdülést talál, és az önmagával netalán megliasonlott kedély innen a közjó előmozdításában életkedvet és új erőt meríthet. Jól mondja ide vonatkozólag Schiller: Suchst du das Höchste, das Gröszte? Die Pflanze kann es dich lehren: Was sie willenlos ist, sei du es ; wollend, das ist’s. Ilyen szellemtől áthatva fogtam én is ezen alkalommal a növényekben valóban még mindig kincses Kolozsvár virágos nemeinek analitikus módszer szerinti közléséhez. A tanulók, midőn az egész testet egyaránt és minden veszély vagy káros utóhatás nélkül edző kirándulásaikról hazatérnek, valóságosan megostromolják 1*
