Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

1.

Az élősdiség fogalma és fölosztása.

Általánosan elterjedt ama megggyőződés, hogy minden állat, álljon az a fejlődésnek legmagasabb vagy legalacsonyabb fokán, fehérjevegyületekkel, szénhydrátokkal és vízzel él. S ama megfoghatatlan teremtő erő, mely a nagy mindenséget a khaoszból kiemelte, ezen tápanyagokat valóban sokféleképen variálja, de mindig minden egyes állat életszükségei- és teljesítendő föladataihoz mérten. Ezen tápanyagok minőségének tanulmányozása, valamint azoknak megszerezhetése a különféle állatoknál, valóban a legérdekesebb kutatások közé sorozható.

Közelebbi megtekintésnél az állatok s az emberi társadalom tagjainak életmódja között föltűnő analógiát találunk. Társadalmunkban alig tudunk fölmutatni oly viszonyt, melynek párjával az állatországban nem találkoznánk. Miként az emberek, úgy az állatok között is igen sokan munkájuk gyümölcsét élvezik, bizonyos mesterséget űznek, legyen az rablás, zsebmetszés vagy iparlovag-mesterség slb. is, mi őket táplálja. De az önálló iparosok mellett léteznek olyanok is, melyek másoknak segítsége nélkül nem képesek létezni, melyek segítő gazdákra szorulnak, melyeknél nemcsak bekvártélyoz- zák magokat, hanem azok tőkéjének rovására táplálkoznak s azok tulajdonát vagy részben vagy egészen föl is használják. Az ilyen természetű állatok a mindennapi életben is élősdieknek vagy parazitáknak neveztetnek. Ezek a természetben nagyon el vannak terjedve és nagyon tévednénk, ha azt gondolnék, hogy oly egyhangú, egyforma az életük vagy boneztani szerkezetük is, mint a milyen külső habitusuk.

Vannak közöttük olyanok, melyek életük első korszakában vidám életet élnek, fürgén, szerte-széjjel úszkálnak s csak az előhaladott kor gyengesége kényszeríti őket az idegen segélyt igénybe venni. Az ilyen megöregedett és kifáradt vagabundok némely esetben párosán is letelepednek az arra alkalmas gazdánál; máskor ismét csak a nőstény keresi fel a nyugvási helyet, míg a hím a gond nélküli életet tovább folytatja. Arra is van példa, hogy a nőstény a hímet magával hordja, mintegy foglyot csinál belőle s ő gondoskodik ellátásáról. Az élősdieknek ezen csoportjába számíthatjuk pl. az élősdi rákféléket és bizonyos fonálférgeket.

Ezekkel ellenkező életmódot élnek vagy inkább ezt kiegészítik azok, melyek ismét fiatal korukban teljesen tehetetlenek, dajkálásra szo1*