Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
50 kibújnak vagy az uterusban vagy csak a külvilágban, ilyen pl. a Belodera és Leptodera. Végre vannak fajok, melyek a tojásoknak a külvilágban való hosszabb vagy rövidebb tartózkodása a fejlődési föltételek közé tartozik. Az Asc. lumbricoides vagy megalocephala uterusában sohasem találhatni olyan tojásokat, melyek a barázdálódást mutatnák. Ezen tojások rendesen vastag héjjúak, csakhogy azért ellenálló képességűk mégsem határtalan ; némelyeknek kedvez a szárazság s a nap- ténv, másoknak ismét a nedvesség, rothadási processus s a szétszórt fény. A barázdálódás mindig teljes, szabályos és eredménye a legtöbb esetben egy ovális test. Cucullanusnál egy két sejtrétegből álló lemez keletkezik, mely azonban az ectodermának túlságos növekedése következtében egy tömlővé átalakul, melyen föl is lehet ismerni a blastoporust ; ez vezet a protogasterbe, melynek fala ekto- és entodermából áll. A mesoderma a blastoporus közelében bizonyos ektodermál sejtekből képződik és fejlődésében hátrafelé halad. A többi kevésbbé gömbalakú ébrényi test a további növekedés következtében megnyúlik; világos és nagy sejtekből fejlődik a fejrész s a kis. söté- tebb színű sejtekből a farki rész. Belül is kiválnak egyes sejtek és ezek alkotják a bélcsövet. A bélcső további növekedése következtében az ébrény tetemesen meghosszabbodik, tekervénveket képez, de vastagságban való növekedésben sem marad hátra. A tojásnak plazmatikus tartalmából kifejlett alak a szabadon élőknél megfelel teljesen az anyatest alakjának. A parazikus alakoknál azonban az eltérés nagy mind külsőleg mind belsőleg, mert az álczák egészen más körülmények és viszonyok között élnek mint az ivaros egyedek. Ezek is, éppen úgy, mint a cestodák és trematodák, főképpen csak az emésztő csatornában tartózkodnak, míg amazok a legkülönfélébb szervek parenchimájában vagy szabadon vagy betokozva töltik el fiatalságukat. Betokozott fonálférgeket ismertek már a régi zoológusok is, de abban tévedtek, hogy önálló állatoknak tartották. Dujardin és Siebold azonban már úgy tekintették ezeket is mint a borsókákat a cesto- dáknál, tehát eltévedt és abnormis alakoknak. Hogy ilyesmi azonban a fonálférgeknél is előfordulhat, ezt bebizonyította új abban Leuck art az Ollulanus tricuspis-nál, mely betokozott álczaállapotát az egér vagy patkány izmai között tölti, mely esetben valószínűleg nem egyszer a trichinával fölcseréltetett. Az egér vagy patkány a macska által fölfalatván a betokozott álcza a macska gyomrába jut, honnan a megemésztett vagy föloldott tokból kiszabadulván a bélbe vándorol, hol ivaréretté válik és a párzás is eszközöltetik, úgy, hogy a trichinák példájára gyorsan fejlődő ébrények a bélfalakon keresztül a macska izmai közé is nyomulhatnak, a hol éppen oly módon belokozzák magukat mint az egérben. Ily úton és kedvező viszonyok közölt valószínűleg az ember is inficziáítatik, és nem lehetetlen, hogy az újabb időben hazánkban is több helyen konstatált trir.hinosis ezen forrásra vezethető vissza.
