Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
51 A betokozott nematodálczáknak Siebold-féle általános fölfogása ellen azonban legelőször Stein emelte szavát. Mert a parazitikus alakok tojásaiból kibújt álczák sorsa sok esetben még változatosabb mint a trematodák- és cestodáknál; nagyon természetes tehát, hogy az ilyen álczák eltérnek a szülői alakoktól főképen a szájrészek s a fark alkotásában, bírván szemölcsök helyett fúró fogakkal, igen hegyes farkkal stb., mely álczajegyek elvesztése kisebb- nagyobb számú vedléssel és soknál gazdacserével is jár, Az ilyen alakoknál a kifelé jutott tojások vagy az ezekből kibújt álczák valami módon szintén bejotnakegyideiglenes gazda emésztő csatornájába, melynek falait többnyire átfúrják vagy keresztül törik, az izmok közé, a kötőszövetbe vagy a sávos hártyákba jutnak, a hol betokozzák magukat. Némelyek ezen állapotban tetemesen növekednek, vedlenek és megváltozik nemcsak alakjok, hanem egész szervezetük is. További fejlődéshez tehát ezeknek is egy új gazdára van szükségük, hová rendesen passiv úton kerülnek, úgy hogy gazdáik vagy ezeknek egyes részei a végleges gazdák által fölfalatván ezek gyomrába jutnak ; ilt a gyomornedv hatása következtében a tokból kiszabadulván a bélbe vándorolnak, a hol veszélyen kívül lévén gyorsan növekednek, párzanak és új generatiót is hoznak létre. Ilyen fejlődéssel bir a már említett OUulanus tricuspis. Ugyan ezen szempont alá esik a Cucullanus elegáns is, melynek betokozott álczáját találjuk a cyclops-féle rákok bélcsövében és testűrében, hol kétszer megved- lik, alakját lényegesen megváltoztatja sőt a jellemző szájtokot is kapja, de ivaros érettségét csak a sügér nevű hal belében éri el, midőn ez az említett rákocskákat fölfalja. Hasonló fejlődéssel bir Filaria medinensis is, mely 1 met. hosszúra is megnő s az ó-világrészekben a trópusok alatt az embernek bőr alatti kötőszövetében igen gyakori, a honnan a fölrepedt daganatokból a tojások kifelé bocsáttatnak, Fe'dschenkó kutatásai szerint az ezen tojásokból kibújt álczák szintén cyclopidokba vándorolnak, a hol vedlenek is. Azt azonban még nem tudjuk, vájjon miként jutnak az emberi testbe, vájjon a rákocskákkal együtt vagy önállóan, miután a copulatio a szabadban már megtörtént. De minden esetre az emésztő csatornán keresztül inficziálják az embereket és nem kívülről, a bőrön keresztül, miként kezdetben és sokáig hitték. Az egér gyomrában előforduló Spiroptera obtusa tojásai szintén kifelé jutnak s ezekkel inficziáltatik a liszttéreg, melyben a kibújt álczák betokozzák magukat. Az Ascaris mvstax-nak tojásaiból kifejlett álczáknak fúró foga már a priori arra enged következtetni, hogy az ascarisok fejlődésében is előfordul egy ideiglenes gazda, melyben azonban az álcza nem szenvedhet nagy változást. Eddig ezen ideiglenes gazda minden észlelés és kísérletezés daczára egy ascarisfajnál sem ismeretes, de a közvetlen fejlődés sincsen bebizonyítva. A nemalodáknál éppen úgy mint a trematodáknál találunk eseteket, a midőn egy s ugyanazon élősdi kifejlődéséhez három gazda is szükséges. Az első gazdában a bevándorolt álczák betokozzák 4*
