Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
49 wen (öl szokott duzzadni. A hímeket igen sokszor arról is meg lehet ismerni, hogy testük farki része meg van görbítve, hogy a copulatio előmozdítására el van látva harangalakú készülékkel az u. n. bur- sával (Strongylus), szárnyalakú, kutikularis lüggelékekkel stb. A szabadon élő nematodáknál a hermaphroditismus azonban már gyakoribb. A Rana temporaria & eseulenta, Bombinator igneus, Bufo viridis & cinereus, és Eelobates fuscus tüdejében élősködő Ascaris nigrove- nosánál a hímeket mind eddig sem sikerült fölfedezni. De azon generatióban, melyet létre hoz, midőn az említett gazdák végbelébe vándorolván innen kdeié jut mely szabad életet él, már határozottan megkülönböztethetni mind a két nemet, mely tünemény páratlan az egész állatországban. De ezen nemzedék létrehozza .ismét az élősdi hermaphrodita generatiőt. Vannak ugyan esetek, hogy mint pl. a Leptodera appendiculata-nál, mely a Umax cine- reus-ban él, a tejlődésképes tojások melleit a spermatozoidokat nem sikerült töllüdözni, de az Ascaris nigrovenosánál ezen eset nem forog főn, miként ezt Leuckart is tanítja. A dimorph alakoknál a petesejtek termékenyítése az uterusban vagy a tubákban is eszkö- zöltetik. Sok esetben a spermatozoák a mikropylén keresztülhatolnak a petesejtek belsejébe; de áll ama tény is, hogy egy-egy pete- sejthez nagyobb számú spermatozoák is tapadnak, hogy belsejükbe nyomuljanak; erre legalább enged következtetni a plazmában előforduló számtalan és a magvakhoz hasonló test. A termékenyítés következtében a mezítelen petesejt kiválaszt egy hártyát, mely nemsokára egy burok, az u. n. tojáshéj által vétetik körül. A tojások azon fajoknál, melyek még az anyatestben, az uterusban kifejlődnek, vagy melyek egy nedves közegbe jutnak, mint pl. leptodera vagy peloderánál, puha héjjúak. A vakond lépében élő trichosomumnál ellenben a tojások vastag héjjal bírnak. A kemény, nem ritkán réteges és barna színű héjjal biró tojások fejlődése hosszabb ideig tart s ellenálló képességűk is nagyobb. Egyes fajoknál a tojáshéjjak fehérjéből álló tompa ki- dudorodásokkal bírnak, mint pl. az Ascaris lumbricoidesnél, mi ezen faj tojásaira igen jellemző ; sokszögű gödröcskékkel vannak ellátva az Asc. mystax tojásai; rojtalakú függelékeket találunk az egyes mer- misfajoknál; trichocep'nalus tojásai mikropylével bírnak, melyei egy fehérjenemű anyag kitölt. Az operculum, mely a trematodák- és cestodáknál oly gyakori, itt teljesen hiányzik. A tojások nagysága is igen változó, de az alak majdnem mindig ovális. Tekintve a fejlődés módját, a nematódafajok részint oviparok részint vívipa- rok, de ismeretesek oly fajok is, melyek mind a kétféleképen fejlődnek. Az igazi vívipar fajok száma aránylag csekély, ilyen pl. Trichina spirális, Filaria medinensis & papillosa, Cucullanus elegáns stb. Ezek tojásai vékony héjjúak is. Az ovipar fajok tojásai azonban a fejlődés többféle fokán állhatnak. Némelyekben az ébrény kifejlődik még az uterusban, de nem hagyja cl a tojást, ámbár mozgásai által a vastag héjjal kitágítja ; egy s ugyanazon fajnál tehát vastag- és vékony héjjú tojásokat találunk. Némely fajoknál ismét az ébrények Róm. kath. Értesítő. 4
