Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
— 43 egynemű sejtekből áll, melyek hólyagokhoz hasonlítanak, úgy hogy ilyenkor az egész tömlő mirigyes kinézésű; de későbben ezen sejtek sokféleképen alakulnak át. A sporocystáknál azonban leghatalmasabb kifejlődésben találjuk a kiválasztó edényrendszert. Jóllehet nem tagadhatni ama már régi tapasztalást, hogy a sporocysták többnyire csak a bélcső és csillák nélküli álczákból fejlődnek, mégis hozzá kell vetnünk, hogy más szervezetű álczák is alakulhatnak át így, miként ezt a D. hepaticum & ovoc. igen bonyolódott fejlődése is bizonyítja. A test belsejében előíorduló csíramagvak a sporocysta növekedésével szintén növekednek. Némelyek egyszerű sejtalakkal bírnak ugyan, de a legtöbb valóságos sejtrakássá válik, melyek azután többé-kevésbbé meg is nyúlnak. Egyes sejtek szorosabban csoportosulnak ezen már férgekhez hasonló képletek hossz- tengelye irányában. A differenczirozás és progressiv átalakulás eredménye egy többé-kevésbbé megnyúlt tömlőhez hasonló lény, mely azonban sokkal magasabb szervezetű, mint a leírt sporocysta. A fejlődő félben álczának neve »redia.« A teljesen kifejlett rediák mellett a sporocysták belsejében találni olyanokat is, melyek még nagyon kezdetleges stádiumban vannak. A rediák sem lévén mind egyforma szervezetűek, továbbá, miután a rediákban is még fejlődhetnek sporocysták, és miután a sporocysták és rediák között átmeneti alakok is vannak, azért ezen álczák nem bírnak nagy fontossággal sem alaktani sem fejlődéstani tekintetben. A rediák hossza 1,5—5 mm. Megkülönböztethetni rajtok egy fejet, elül egy gyűrűalakú vastagodással s egy terminális szájnyílással. A legtöbbnél a test második harmadában kinő egy szemölcs vagy egy kis csapocska is. A szájnyílás vezet az izmos pharynxba. A vékony cuticula alatt találjuk a körkörös és hosszizmokat, melyek a fejen rendesen sokkal erősebbek; a hosszizmok valóságos retractor pharyngis gyanánt is szerepelnek. Az izomrétegen belül van még egy sejtréteg, melynek elemei éppen úgy mint a sporocystáknál, vagy lapos epithelsejtek vagy hólyagalaknak, némelykor el is ágaznak s a redia belsejében egy hálózatot képeznek, melyet bátran kötőszövetnek nevezhetni. A rediák karakterisztikáját képezi a némelykor egysejtű mirigyekkel ellátott pharynx végén elágazó, hatalmas, de vakon végződő, két bélszár. A központi idegrendszer s az ebből eredő idegrostok is föllépnek már. A kiválasztó edényrendszer a csiliás tölcsérekkel, valamint a két fő- hosszedénynyel szintén tisztán vehető ki. A rediatest tartalmának legnagyobb részét éppen úgy mint a sporocystánál csirmagvak képezik, melyek kezdetleges fejlődése éppen olyap, mint a sporocystákban lévőké, de az eredmény más. Mind a két esetben az egyes csiratömegeken föllép egy finom cuticula; a hossz- tengely irányában elhelyezett és húrhoz hasonló sejtekből fejlődik a bélcső és ennek mellső részében a pharynxduzzam. Ezalatt a test mellső részében a szivóka s hátul a fark, mely azonban soknál hiányozni is szokott, majdnem egy s ugyanazon időben kezdenek fejlődni. A netaláni tüskék csak későbben mutatkoznak.------:___________________ ___________i
