Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

44

A lark egy szemölcsalakú kidudorodásból, illetőleg kettőből fejlődik, de szövettani differenczirozása csak igen későn kezdődik. A fark alakja és nagysága a különféle fajoknál különféle. Vannak igen hosszú farkkal bírók, pl. a nápolyi öbölben előforduló u. n. pat- kányfarkok, és vannak igen csonkafarkúak, melyek leginkább, de nem kizárólag, a szárazföldi csigákban fejlődnek. Néhány tengeri alaknál a fark igen széles és sertékkel van ellátva, úgy hogy ez uszony gyanánt is használtatik. Vannak pl. villafarkúak is, az u. n. Bucephalusok, melyek úszáskor fejőket lefelé tartják stb. Legérdekesebb azonban a fark összeköttetése a testtel. Kezdetben a testnek közvetlen folytatását látszik képezni, de későbben ez igen meglazul, úgy hogy a leggyengébb érintésnél is elválik tőle. Mert, daczára hogy későbben az összetartás biztosítására erős tüskék is képződnek, a tövénél keletkezett gyűrű mégis mintegy előre jelzi, hogy a jövendőbeli állat testéhez nem tartozik.

De a fark fejlődése alatt más szervek is előre haladtak. Nevezetesen a cuticula alatt látni tisztán a körkörös és hosszizmokat, melyek azonban gyengébbek. A bélszárak, melyek kezdetben egészen egyszerűek, mint a rediánál, D. hepaticmnnál csak későbben ágaznak el. Az izmos pharynx mind a két oldalán a két ganglion s az ezekből eredő peripherikus idegrostok már véglegesen kifejlődtek. A bélszárakkal lépést tart a kiválasztó edényrendszer is, csakhogy sok edény belül még tömött és még nem oly annyira elágazott. Már a primitív bél mögött láthatók apró csiratestek; ezek az ivarszervek képzésének alapjai. Ezek további fejlődése is igen gyors, mert a mint a szóban lévő féreg a rediából kibújik, az ivarszervek is már meglehetősen kifejlődtek. E végből bárom sejtcsoport lép föl. A mellsőből kifejlődnek az ivarszervi vezetékek és főképen a penistömlő; a középsőből lesz az ovarium s a héjmirigy; a hátulsóból a spermarium. Az ívarszerveknek minden egyes része azonban u. sz. csak primor- dialis állapotban van; a szíkmirigyek pedig még teljesen hiányzanak. A bőrmirigyek s az illető álczáknál a tüskék is soha sem szoktak hiányozni. Leuckart szerint a bőrmirigyek kifelé vezetnek és mivel a vastag burkokban és tokokban lakó álczáknál már igen korán kifejlődnek, azt tartja rólok, hogy azok képzésére szolgálnak. Egyáltalában a rajzó álczák sokkal magasabb fejlődési fokozatot érnek el mint a nem rajzók; de ezen fejlettség csak virtuális és nem reális. Néhány nap még a rövid fejlődésü D. macrocerca ál- czájának is szükséges, hogy teljesen ivaréretté váljék.

A szóban lévő álczák az anyai testből kibújnak egy a fej- csapon előforduló gyűrű mögötti kis nyíláson keresztül, mely szemölcsalakú széllel is bir. Ha pedig egy ilyen nem léteznék, akkor az álcza átfúrja az anyai test falát, mely seb azonban be szokott hegedni. Téli időben a rajzás nem történik.

Ilyen fejlődésü, szerkezetű s igen sok esetben, de nem mindig farkkal is biró álcza a trematodák fejlődési körében »cercaria«