Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
42 végre, mint biztos kikötő helyen, lényegesen át is alakulnak. Védett helyen lévén és tápláló nedvek által körülvéve, további mozgásra nincsen szükségük, minek következtében elvesztik csillás ruházatukat, a netalán szúró és védő fegyvereket, a szemet, az idegrendszer visszafejlődik, az egész álcza szóval tömlőalakuvá válik. A benne lévő csiraszemek azonban tetemesen megszaporodnak, s a tömlőt is igen kitágítják. Ezen tömlőalakú álczaállapot a trematodák fejlődési körében»sporocystának« neveztetik, melyet a bélcső hiánya, mely a csillás álczánál legalább durványos állapotban föllép, s egyáltalában az igen egyszerű szervezet jellemez. Ezen utóbbi átalakulás két óra alatt is be lehet fejezve. Édesvízi kagylóinkban és főképen csigáinkban u. m. Planorbis corneus, Paludina vivipara, Limnaeus aurícularis és még másokból, ezen tömlőalakú álczák már régóta ismeretesek. Egy s ugyanazon csigában többféle is előfordul s ismét egyféle sporocysta többféle gazdáben is találtatik. Főképen a májat lepik el. Ha az ivarszervekben letelepednek, akkor az illető gazda sterilis lesz. A sporocy- sták oszlás és rügyezés útján szaporodnak, a mi már igen korán kezdődik, s így a gazdának legtávolabbi szerveibe is benyomúl- nak. így jut pl. a D. macrostomumnak Leuccochloridium paradoxunk nevű sporocystája a Succinea amphibia nevű csigának tapogatóiba. A sporoscystákat is már régen észlelték, de ősnemzés útján származottaknak hitték, vagy a leebb említendő cercaria nevű, szintén trematodálcza farkának átalakulásából. Legelső észlelőjük Bojanus volt. Az ezáltal fölfedezett u. n. Kőnigsgelbe Würner nem valának mások, mint a Cercaria echinata-nak csiratömlői. A Monotomum mutabile álczáinak fölfedzése természetesen a sporocysta igazi fölfogását is előmozdította. Baer volt az első, ki ezeknek általános elterjedését konstatálta; de állítólag már Swammerdam észlelte a Paludina viviparában ezen tömlőalaku álczákat mozgó tartalmukkal együtt. A legegyszerűbb sporocysta egy kis tojásalakú tömlőhöz hasonlít. Állati természetét annyival is könnyebb félreismerni, mert a többnyire igen gyenge ízomzat miatt majdnem teljesen mozdulatlan. De azért az ágas bogas kinézésű leucochloridium oly eleven összehúzódásokat és mozgásokat tesz, hogy az alatta lévő résztől elszakad; a tapogatóból kiesvén a földre jut, hol színes gyűrűi és élénk mozgásai által a rovarevő madarakban és főképen a sylvia-fajokban a hernyóhoz való hasonlatosság látszatát fölkelti s így általuk fölfalatik, a hol Distoma macrostomuin-má változik. ftamsay Wright, az amerikai helmintholog, említést tesz szárnyalakú uszonyokkal biró sporocystáról is, mely a tengeri növények és puhányok között szabadon él és mozog. Az izomzat tehát egyes esetekben a sporocystáknál is igen erős lehet. Az izomrétegen belül van még egy sejtréteg, mely a tömlő falának legnagyobb részét képei, melynek vastagsága és kifejlődése azonban nagyon változik. Az nagyon fiatal sporocystáknál ezen sejtréteg egészen
