Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

31

szik. Mások szerint, kik a teljes barázdálódást észlelték, ezen mel- lékszík nem egyéb, mint a tojásburok anyagának hátramaradt folyékony része, mely azonban a barázdálódás alatt szintén átalakult egy számos zsírtestekhez hasonló gömbökből álló szivacsállománynyá.

A mórula-sejtek a középpont félé tömörülni kezdenek, de kívül is igen szorosan állanak egymáshoz, mi által egy vékony ébré- ny i hártya származik. Az ezt körülvevő vastag burok azonban nem a ba- rázdált tömegnek, hanem a tojáshéj anyagát kiválasztó mirigymassának a productuma. Ezen ébrényi burok átmetszetben a taeniáknál, miként már említők, palczikás kinézésű, fölülről pedig szemcsésnek látszik.

A vízbe jutó tojásoknál az ébrények igen könnyen felemelnek egy kis fedelet (óva operculata) és kifelé bújnak. A húsevő állatokban lerakott tojások ébrényei ezt nem tehetik, itt azonban a vastag és kemény burkot a gyomornedv oldja fel.

Az ectoderma a vízi állatokban élő galandférgek ébrényeinél az egész felületen csillaruházatot kap, hogy az álczák a vízben mindjárt mozoghassanak.

Botryoeephalus latus ébrénye csillaszőrökkel és hat horoggal is el van látva. A tengeri halakban élő galandférgek ébrényei azonban csak négy horoggal bírnak.

A sarcophag állatokban tartózkodó galandférgek ébrényei, melyek ismét húsevő állatba jutnak, a test egyik sarkán mindjárt három pár horgot kapnak, melyek szintén az ectoderma függelékei.

A taenia ébrényeket ismerték már 1782-ben.

A kifejlődésnek ldsebb-nagyobb fokán álló tojások részint egészen szabadon, részint a proglottisokkal együtt jutnak kifelé, melyek némelykor nedves helyen mozgási képességüket igen hosszú ideig megtartják. Ha az így világba jutott tojások vagy az egész proglottisok a megtelelő gazda gyomrába jutnak, a gyomornedv feloldja a többé kevésbbé vastag burkot s a horgokkal ellátott gömbalakú, félig megaludt fehérnyéhez hasonló ébrény szabaddá válik. Most kezdődik érdekes játéka a szabályosan elhelyezett hat horognak. Két horog van a középen, ezek egyenesek és kissé hosszabbak, mint a többi 4; mozgásuk élűiről hátrafelé és fordítva történik, működésük folytonos és nagyon hasonlít nehány élősdi rák szájrészeinek mozgásához. A többi négy horog egymással egyenlő, de az első kettőtől abban különböznek, hogy végeik kampósak. Ezek az első horogpár jobb és bal oldalán helyezkednek el, úgy, hogy alapjaiknál egymással érintkeznek. Mozgásaik eltérnek az első két horogéitól. Alsó részük nyúga- lomban van, de végeikkel egy negyednvi kört írnak le. Gondoljuk magunknak, hogy mind a hat horog előre van irányozva, akkor a két első előre mozog, a négy oldali pedig élűiről hátrafelé sűlyed, úgy, hogy a test előre tolatik Úgy néz ki az egész játék, mint egy órának czímlapján lévő három mutató, melyek közül az első előre megy, mialatt a két oldali az elsővel derékszöget képezvén, folytonosan sűlyed. Vagy körülbelül olyan a mozgásuk, mint az ablakra fölmászó emberé, ki karjait előre irányozván, a rámákba erősíti magát és testét maga után húzza.