Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
32 Ezen mozgásokat, fúrásokat, némely vizsgáló órákig észlelte ;■ igen könnyen felfogható tehát, hogy az ébrény a puha állati szövetet keresztül fúrja. Az álcza, ösztönénél fogva leggyakrabban csakugyan az igen laza kötőszövetek mentében dolgozik, nem ritkán a hajcsövekbe nyomulván, a vér áramlása által valamely messzebb íekvő szervbe jut. Leuckart ily vándorló álczákat a kapuvisszérben is talált. Ha az ébrény a nyirkedényekbe jutott, akkor a nyirkfolyadék változó, kisebb uagyobb sebessége, a mi a tartalom mennyiségétől függ, az álczát is majd tovább viszi, majd előbb nyugalomba helyezi. A vér hullámai közt vándorol a legkülönfélébb szervekbe, pl. a májba, tüdőbe, izmokba, agyvelőbe stb. Nem ritkán történik, hogy szétrepesztik a véredényt, honnan azután kiesnek és további sorsukat várják. Az álczák ilyen vándorlásai természetesen számos betegségi tünemény okozói mind az állatoknál mind a embernél. A botryocephal us csillaruhás nemzedékének sorsát eddig egészen bizonyosan nem tudjuk. Hogy ezen álczák hosszabb rövidebb ideig a vízben úszkálnak, ezt mutatják a csillák, és hogy azután a vizi állatokba kell vándorolniok, emellett szól az analógia s újabban llraun-nak észlelései és etetési kisérletei. Ezeknek is van szükségük ideiglenes gazdákra, miután vizben tovább nem fejlődhetnek. De Esox lucius, Lota vulgaris, Coregonus muraena. & albula, melyek llraun szerint a szóban levő férget az ember számára líferálják, bizonyosan nem egyedüli gazdái. Midőn tehát a horgas álcza vándorlási czélját elérte és valamely további fejlődésre kedvező szervbejutott, akkor mindenek előtt a fölöslegessé vált horgoktól szabadúl meg (Cysticercus limacisnál sokszor találhatók is), egészen nyugalmi állapotba helyezi magát és nagyon lehetséges, hogy az első tünemény az utóbbinak a következménye. Miként minden idegen test, legyen az bármilyen kicsiny, úgy a ga- landféreg-álcza is ingerlőleg hat az őt körülvevő szövetekre, melyek ennek következtében plastikus anyagot választanak ki, mely a szervet védeni akarván az idegen tolakodót körülveszi, egy burkot képezvén körülötte. Ezen hólyagalaku álcza további fejlődése folytán a különféle galandféregfajoknál különféle nagyságú és szerkezetű, de általában a galandféreg kifejlődésében a második generatio. Ilyen az u. n. borsóka (Finne) is, mely a sertésnél általánosan ismeretes. A hólyagalakú álcza táplálkozásáról gondoskodik azon hajedényrendszer, mely a fölűletén fejlődik s éppen olyan fontosságú, mint a szintén fellépő vízedényrendszer, mely kiválasztó szervrendszer. A hólyag belső felülete pedig sejtekkel lesz kibélelve, melyek nyálkás anyagot választanak ki. Ezen hólyagalakú álczának további fejlődésében igen érdekes a rűgyezési folyamat, mely általában háromféle módon megy véghez, úgy, hogy eszerint szintén háromféle hólyagféregről szokás beszélni: 1. Cysticercus, 2. Goenurus, 3. Echinococcus-ról. A Cysticereusnál a hólyag falából, belül, csak egyetlen egy rügy fejlődik. A Cysticercus tehát egyszerű állat jellegével bir. Goenurus-
