Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

30 útján keletkezett férgek, melyek idővel differencirozást szenvedtek. Ezen hiedelemre fel vagyunk jogosítva s így gondolkodtak eddig is a fölvilágosult kutatók.« így vélekedett a bélférgekről valamikor a legnagyobb termé­szettudós is s így az ősnemzésről szóló tan még igen soká tartotta főn magát, főképen ezen férgeknél. A híres Baer és mások ez ellen nagy harczot vívtak, mely addig nem szűnt meg, míg csak a legmakacsab- bak is le nem tették a fegyvert. Az állatok fejlődéstanának mostani elve azonban: Omne vivume e vivő et ex ovo. Az etetési kísérletekből kitűnt, hogy a mi bélférgeinknek is vannak szülőik, hogy tehát ezek is csak tojásból fejlődnek és hogy számosak azon eszközök és utak melyeken a legelrejtettebb szervekbe is juthatnak. Ha pl. a közönséges galandféregnek csak egy, de kellő módon elkészített ízét (proglottis) a górcső alá tesszük, alkalmunk lesz bá­mulni azon roppant mennyiségű tojást, melyek kicsinységük daczára a külvilág ellenséges befolyásainak igen soká képesek ellenállani; daczolnak hideg- és meleggel, szárazság- s nedvességgel. Hur­koló hártyáik nem engednek oly könnyen a legerősebb szereknek sem; fejlődési képességüket pedig megtartják évekig is. 'főbb évig borszeszben tartott tojások tovább fejlődtek! És miért nem fejlődnék ezer meg ezer tojás a galandféreg egy ízében, mely a tápanyagban mintegy fürdik ? A Botryocephalus latus nevű galandféreg egy ízében van több ezer tojás; de a 8 méter hosszú test 10,000 ízből is áll! Mennyire gondoskodott tehát a ter­mészet ezen mindenki által útált állatok fönmaradásáról. Taenia solium, ha két évigél, 1600 ízből áll, melyek mindegyikében53,000 tojás is foglal­tatik saz egész galandférégben körülbelül 85 millió tojás van. Ebből kö­rülbelül gyaníthatjuk, hogy ezen lényeknek is van bizonyos fölada­tuk a természet háztartásában, sőt lehetséges, hogy távollétök bizo­nyos esetekben éppen oly veszélyes mint rendkívüli elszaporodásuk. Hogy azonban a szóban levő béllérgek történetét jól megismer­hessük, észlelnünk kell azok fejlődését keletkezésük első pillanatától éltök utolsó mozzanatáig. Lássuk tehát az ébrény származását a többé-kevésbbé gömbalakú és megtermékenyített tojásból, és pedig csak a közönséges galandféregnél. Midőn a tojás az oviductba jut, kívülről befelé már a követ­kező részekből áll: a burkon belül van a szíkállomány, mely az ébrény táplálására szolgál, ebben találtatik a primitiv petesejt, melyből az ébrény fejlődik. Számos esetben az ébrény fejlődése összeesik a tojás növekedésével s a lerakodó léiben levő tojásban már mégtalálni az ébrényt is, tehát midőn a tojás még az anyatesttel összefüggő ízben, a proglottisben foglaltatik, ámbár a kevésbbé kifejlődött tojások száma is nagy. Nehány galandféregnél, mint a botryocephalok egy részénél, a fejlődés a proglottison kívül történik, midőn a tojás már bizonyos ideig vízben hevert. A tojásban az ismeretes barázdálódási folyamat tehát előbb utóbb bekövetkezik. Némelyek szerint a barázdálódás nem volna teljes, ezt mutatná legalább az ú. n. mellékszík, mely a csírafolt és főszík mellett lek-

Next

/
Thumbnails
Contents