Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
26 Fasciola hepatica habitat in aquis dtilcibus ad radices lapidum, inque hepate pecorum.» Ascaris vennicularis habitat in paludibus, in radi- cibus plantarum putrescentibus, in intestinis pecorutn et equi» etc. Ä 17-ik század nagynevű és érdemdús kutatói is csak a syste- matikus téren mozogtak, a genaratio aequivoca kényelmes nyugvó- párnáúl szolgált ezeknek is. Az életerő, az individuális praedispositio még mindig nagy szerepet játszottak. Semmi megfoghatatlan dolgot nem találtak abban, hogy egy csepp bélnyálkából, egy darab kötőszövetből vagy bélboholyból, egy hydatis, vagy az életerő fokozása mellett egy kis galandféreg ne keletkezhessék. Hogy az előttük ismeretes paraziták hatalmasan kifejlett ivarszervekkel és nagymennyiségű tojásokkal bírnak, ezen fontos körülmények nekik ismeretlenek voltak, miután kutatásaiknál a mikroskopot nem méltányolták a kellő figyelemre. A nagyhírű Brerának oppositiója sem bírta legyőzni ezen áramlatot. Hivatkozás történt a hólyagférgekre, melyek szerintük semmiféle szaporodási móddal nem bírtak. Egy alapos meggyőződésre mindazonáltal jutottak a kutatók és ez az, hogy szabadon élő paraziták után hiába keresnek. Pallas az általa tapasztalt tények alapján igen helyesen sejté, hogy miként a szabadon élő állatok, úgy a paraziták is tojásokból fejlődnek, sőt hogy egyik tulajdonosból a másikba is vándorolnak. Kétségtelen, mondja Pallas, hogy a paraziták tojásai kifelé is szóratnak, hogy életerejük megtartása mellett különféle átalakulásokon keresztül mennek, és hogy itallal vagy étellel egy alkalmas médiumba jutnak, hol (ejlődésöket tovább folytatják. A mi kutatásaink eredményeivel teljesen megegyező fölfogása volt az is, hogy a tojások először csak a bélcsatornába jutnak és hogy csak innen a vér s a testnedvek áramlása által a legkülönfélébb szervekbe nyomulnak, de az uterusban lévő csecsemőkbe is, mert Pallas nézete szerint a paraziták örököl- hetők is. Bőt Vallisneri a paraziták elterjedése és föntartására nézve csak ezen utóbbi módot tartja lehetségesnek, mert ő a bélsárral kifelé jutott parazita-tojásokat elveszetteknek tekinti vagy leg- (ölebb csak más állatoknak táplálékul szolgálnak. De a systematiku- sok és a museologok minden ilyen érvelést következetesen ignoráltak. Igen nagy tekintélyű emberekre volt szükség, mint pl. Baer. Purkinje, Ehrenberg és másokra, kik számtalan s ellenállhatlan érvekkel a generatio aequivocát és más ilyen kisértetet ezen a téren is teljesen háttérbe szorították. Mehlis 1831-bensaját szemeivel látta, a mint egy mételyfaj tojásából egy az infusoriumhoz hasonló álcza kibújt, mely életét először a szabadban töltötte; további sorsát senkisem merte még gyanítani sem. Ilynemű f ölfödözéssel lépett föl nemsokára Siebold is, ki látta, hogy a vízi madarakban élősködő Monostoma mutabile tojásából kibújt szintén egy az infusoriumhoz hasonló csiliás álcza, mely belsejében egy élősdifélét rejt. mely nagyon hasonlít azokhoz a féregalakú lényekhez, melyeket Boja- nus egy édesvízi csigából már jóval előbb leírt «Königsgelbe Würmer» név álatt. Baer ezek után kimutatta, hogy az ezen csillás álczák belsejében látható ú. n. csiraszemekből hosszúfarkú lények
