Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
27 fejlődnek, melyek általában a mételyek fejlődési körébe tartoznak, melyek neve jelenleg «Gercaria*. Siebold észlelte azt is, a mint a ga- landféreg tojásából a hat horoggal bíró kis gömbalakú éhrény kifejlődik, mely a kifejlett féregtől éppen úgy különbözik, mint a fönnebb említett álcza az anyaállattól. A további átalakulások azonban mind a kettőnél teljesen ismeretlenek voltak. Ezen időben jelent meg Eschrichtnek a még most is nagytekintélyű értekezése a Bothriocephalus latosról, melyben a szerző említi, hogy egy ilyen féreg egy év alatt legalább is egy millió tojást produkál Az Ascaris lumbricoides tojásainak számát pedig 64 millióra teszi. Eschricht emlékezteti kortársait a már Bremser és Rudolphi által kísérletileg bebizonyított tényre is, mely szerint Bothriocephalus solidus és Ligula simplicissima ivaros érettségüket és végkifejlődésöket csak akkor érik el, ha a halak testéből valamely vízi madár belébe jutnak. Hasonló vándorlást s átalakulást vél Eschricht föltételezni több parazitánál is, s azért szerinte a hólyag- férgek is nem egyebek, mint bizonyos bélférgeknek átalakulási stádiumai. Mindez azonban csak nézet, vélemény, sejtelem volt. Kísérletek, bizonyító tények egyáltalában hiányoztak. Látjuk mégis, hogy a paraziták tojásai s az ezekből kibújt álezák kiváló figyelemben részesültek, de ezeknek további sorsa megfoghatatlan vala. Eközben föllépett Steenstrup az ismeretes metagenezissel. Természetes, hogy ezt a trematodák átalakulására a legpompá- sabban lehetett alkalmazni. Steenstrup világosan kimutatta a mételytojásból kibújt csillás álezának, továbbá a sporocystának a cerariának és rediának mint dajkáknak jelentőségét egy és ugyanazon állat kifejlődésében, Steenstrup azonban mégis tévedett, a mennyiben a cercariát végfejlődési alaknak vette; éppen így tévedett nehány elődje is, kik a cercaria betokozását az állat elpusztulásának tekintették. Dujardin és Siebold észleletéi mermis és gordius fejlődése körül, a paraziták vándorlását még inkább előtérbe tolták. I'alias és Gőze egyébiránt már jóval előbb figyelmeztetve lettek a nagy hasonlatosságra, mely az egérborsóka s a Taenia crassicollis közölt van, különben még a tudós Siebold is a hólyagférgeket a bélférgek eltévedése által keletkezett pathologikus képleteknek tartja. Ugyanezt tartja az izomtrichináról is. Későbben, midőn a Tetra- rhynchussal foglalkozott, más nézetre jutott ugyan, de csak á priori. Kézzel fogható bizonyítékok hiányzanak még mindig, míg végre az öreg Van Beneden a rájáknak és czápáknak bélférgeinél tett tapasztalatai nyomán határozottan kimutatta, hogy a hólyagférgek s az illető bélférgek között genetikus viszony létezik. Ezentúl a kísérletek a parazitologia terén is alkalmaztattak és meglepő eredményeket hoztak napfényre. Arégiekis tettek ugyan ilynemű próbákat. Abilgaard pl. átvitte a Schistocephaíus latust a halak testéből a vízi madarak belébe. Kísérleteket tett Pallas, Bloch és Gőze is, deaz eredmény nem vala biztos és a kutatási mód is csakhamar feledésbe ment. Legújabban a legelső határozott eredményű ú. n. etetési kísérletet ______
