Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891

6

tinos dictos, crediderunt, licent tantum f'asciae illius abruptae sint particulae.»

Linné, ki a férgeknek rendszeresítését először megkisérlette, ezen korra nézve ezeket mondja: «Scriptores vermium pretiosi, In- testinorum vix nulli.» Ismeretes rendszerében a férgeket a rovaroktól elválasztja s az élősdieket az intestinák közé sorolja, de Ascaris lumbricoides-ről azt tartja, hogy ez nem egyéb, mint a növényeknek rothadó gyökerén élő s az emberbe vagy valamely állatba bevándorlóit Lumbricus ferrestris, mely nézetet már Tyson és Redi is megdöntötték.

A 17-ik század vége felé azonban a paraziták iránti érdeklődés igen nagy lendületet nyert. Csak igen kevésnek jutott ama szerencse, hogy idegen országok, világrészek állatvilágának tanulmányozása és kikutatásában részt vehettek. így tehát csak az őket környező faunának kutatásával elégíthették ki tudvágyukat. Ezek után nem csoda, hogy fölkeresték az állatokat a legtitkosabb helyeken, a legmeglepőbb életviszonyok és körülmények között. A 18-ik századdal kezdődik a parazitologiának legérdekesebb korszaka. A mozgalom hazája Németország vala, hol Pallas ezen téren nagy tekintélynek örvendett. 1780-ban a híres Johannes Müller indítványára a kopenhágai akadémia egy pályázatot hirdetett annak eldöntésére, vájjon a bélférgek képesek-e szaporodni az emberi testben vagy a külvilágból jutnak-e abba? A három pályázó közül bizonyára Cőze, a híres svájczi lelkész viszi el a jutalmat, ha egész munkáját benyújtotta volna, melyben az eddig ismeretes entozoákat így csoportosítja:

I. Hengeralakú férgek.

1. Inarma: Ascaris. Trichocephalus. Cucullanus. Cordius.

2. Armata: Strongylus. Echinorhynchus. Pseudoechinorhynchus.

U. Lapos férgek.

Planaria. Fasciola. Taenia.

III. Chaos intestinalis.

Innen azonban ki van zárva Véna medinensis és Cordius aquaticus, melyek nézete szerint kívülről bevándorolnak.

A vele pályázó Werner, az ügyes anatómus, ki Pallas nézete szerint lehetségesnek tartotta, hogy az élősdi tojásai a köldökzsinóron keresztül az anyából a magzatba nyomulhatnak, rendszeri nem állított föl.

A harmadik pályázó, a győztes Bloch, rendszertani tekintetben Cőzé-től nem tért el, és mint Müller tanítványa, Gőzével együtt ama Hippokrates-féle nézetet vallotta, hogy az élősdiek a gazdával együtt születnek.

Ezen korszaknak legutolsó, de leghatalmasabb embere volt Rudolphi, ki alapos képzettséggel birt az állat- boncz- és éléttan terén, ki távol tartotta magát az akkor divatban volt speculatiótól. Hírneves munkájában: C. A. Rudolphi. Entozoorum sive Vermium