Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1891
5 A parazitologia rövid története. Az entozoák igénytelen külsejűk, egyforma színük, kicsinységük és monotom alakjuk daczára mégis igen korán vonták magokra az emberek figyelmét, részint rendkívüli előfordulási módjuk részint ama káros behatások által, melyeket jelenlétük által az emberre s a házi állatokra egyaránt gyakorolnak. így például megállapított tény, hogy Izrael népét a Vőrüs Tenger mellékén az u. n. Filaria Medinensis gyütürte. Tagadhatlan, hogy a keleti népeknek a sertéshústól való tartózkodása higieinikus tekintetben jelentőséggel birt. Aristoteles, Hippokrates és Galenus az emberben előforduló galandférgek természetével meglehetősen tisztában voltak. Avicenna a tizenharmadik században már ezeknek tőbbféleségét is említi. Föltűnő, hogy a mételyről a legelső említést csak a 15-ik században Gabucinus teszi, ámbár tény, hogy az általa okozott betegség és kár a legrégibb időkben még nagyobb lehetett mint jelenleg. Hippokrates műveiben az egyes helyek világosan mutatják, hogy az echinococcust szintén ismerte, mely a 16-ik században hydatis nevet kapott, mert tulaj- donképeni természetét csak Pallas a 17-ik század második felében mutatta ki. Aristoteles az emberi ascarison kivűl ismerte már az Ascaris vituli, Asc. megalocephala s a Filaria medinensis nevű fonálférgeket is, de ezen állatokat mind a rovarokhoz, nevezetesen az álczák közé sorolta. Albertus Magnus a gordiust «Séta» név alatt irja le. Georgius Hieronymus Welsch (1624—1678) Augsburgban irta a legelső munkát a nematádokról, melyben mások ellenében egyenesen kimondja, hogy «Dracunculus s. Véna Medinensis lumbricus quidam est.» Tyson 1683-ban adja az Ascaris lumbricoides boncztanát, szép és hű rajzok kíséretében. Egy évvel későbben kiadott Redi egy munkát, melyben átnézetet nyújt az addig ismeretes élősdiek fölött, melyeknek számát ő is nevezetesen az Asc. mystax és Strongylus gigas-sal gyarapította. Redi munkája az entozoologia alapja gyanánt tartatik. A 17-ik században azonban tudományunk általános hanyatlásnak indult, a mi nem csoda, mert jóllehet az élősdieknek állati és specialis természetén már egy számba vehető naturalista sem kételkedett, H. Gambueinus 1547-ben, tehát éppen a híres Plater föllépése előtt, kinek kiváló érdeme az emberi taeniafajok megkülönböztetése, ezeket mondja: «Ego verő nil aliud latum lumbricum esse existimo, quam, ut inquit Hippocrates, abrasionem veluti intes- tinorum albam tota complectentem íntestina; intra quam cucurbitae semini similes animantes procreantur: et quidem vitám sensilem viventes . .. quo factum est, ut latum lumbricum nihil aliud esse existimem, quam mucos intra intestina congenitos, vei mucosam pituitam intestinorum semina quadrata nonnihil referant; cucurbiti- num vermem vocant, qualis rarius integer, séd plerumque in plura frusta divisus rejicitur, quae singula privatos vermes esse, cucurbiII.
