Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1890

29

A. binotatus. var. spircaticorius Fabr. Fekete; a végtagok s a csápok töve rozsdavörös. A nyaki pajzs hátrafelé szűkebb mint az előbbinél és hátulsó szélén pontozott. A szárnyfedők csíkoltak, a csúcs előtt igen kivágottak. Hossza ll|10—l1^ cm.

24. Bembidium. Latr.

Roppant nagy számú és nagy elterjedésit fajok számíttatnak ide. Tartózkodnak kövek, lehullott levelek, moh, fagyökerek, rothadó növények alatt és nád között.

B. biguttatum. Hej. Fölül zöld; a végtagok s a csápok alapíze vörös, a többi íz barna. A nyaki pajzs domború, gömbölyű oldalszélekkel, hátul nem keskenyebb és kikanyarodott, gömbölyű szögletekkel. A szárnyfedők bírnak 7 erősen pontozott csíkkal, melyek a szélek felé rövidebbek és gyengébbek; a hátulsó harmadban 1—1 vörössárga folt. Hossza aj6 cm.

25. Zabrus. Olairu.

Kevés faj számíttatik ide, melyek nagyobbrészt keleti és déli Európában honosak. Találtatnak szántóföldeken, kövek alatt és nagy pusztítást tesznek a gabona-földeken, mit azonban némelyek kétségbe vonnak, mert húsevőknek is tartatnak. Állítólag a levelészeket pusztítják.

A. tenébrioides. Rossi. Fekete, fényes; a csápok szurokbarnák s az alsó 3 íz csupasz. A nyaki pajzs sűrűn pontozott. A csíkolt szárnyak pontozottak is. Hossza 11[g—3;6 cm.

26. Stenolophus. Meg.

Nedves helyeken, kövek alatt és a szemétben.

S. meridianus. L. Fekete; a csápok s a végtagok vörössárgák; a nyaki pajzs hátul pontozott és majdnem négyszögü, mellső felében kissé kidomborodott, hátulsó szögletei hegyesek. A szárnyfedők egészen feketék, csíkoltak, a domború közök sűrűn pontozottak. Hossza 8|10 cm.

]II. Család. Hydrocantharidae.

A szájrészek s a csápok mint a futonczoknál. A test széles, ovális alakú; a hátulsó végtagok összenyomottak, uszó- lábakkal; a coxák többnyire igen nagyok, harántfekvésttek, a test oldalszéléig terjednek s a metasternummal erősen összenőttek; a mellső végtagokon a negyedik lábíz elsat- nyult. Az abdomen hasi gyűrűi közül az első három egy