Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1890
30 mással összenőtt. A hímeknél a mellső s némelykor a középtartusok közül az első három kiszélesedett. Az álczák megnyúlt testüek, hengeralakúak, előre és hátra vékonyabbak, a test utolsó szegmentjén két szőrös csővel; a száj zárt, a mandibulák sarló alakúak, átfúrtak és szívásra alkalmasak. A csápok négy ízesek, minden egyes oldalon 6—6 fiókszem; a végtagok hosszúak, tisztán kivehető öt ízzel. A szájrészek s az emésztő csatorna alkotásában teljesen megegyeznek a Carabidákkal; az eltérések csak a vízben való életre s az ahoz való alkalmazkodásra vihetők vissza. A testnek s a hátulsó végtagoknak kiszélesedése, mely a hosszú, tömött és kifeszített szőrök által még. inkább növeltetik. az ügyes úszáshoz, melyben főképen a Dysticus-ok kitűnnek, okvetetlenül szükséges. A hátulsó végtagoknak mint evező szerveknek használata eredményezi azoknak erős kifejlődését és coxáiknak összenövését a metasternummal. De jóllehet testük a vizbeni élethez a lógj óbban van berendezve, nem kevésbé ügyes röpülök is, főképen sötétben. Reggel nem ritkán messze a vizektől hátukon fekve találhatni őket, főképen a melegágyakat takaró üvegtáblákon, melyeknek fénylő fölületét bizonyára vizfölületnek tárták. A legtöbb faj álló vizekben tartózkodik, melyeket sok télen elhagy s az erdőkben a moh alatt áttelel. Időről-időre a viz fölületén kidugják az abdomen végét, hogy levegőt szívjanak. Megfogva tejfejér, a nyald pajzs mellső és hátulsó tájékán s a köztakaró alatt fekvő mirigyekből kellemetlen szagú folyadékot választanak ki (Glandulae odoriferae). Mind a bogarak mind az álczák puhányokkal és vizi rovarokkal táplálkoznak, szükség esetében hullákkal is. Az álczák a szívásra alkalmas sarlóalakú mandibulákat beékelik a zsákmányba, miáltal a Myrmeleon álczákra emlékeztetnek, csak hogy nálok a maxillák szabadok maradnak. Sajátságos tünemény, hogy a fölnőtt álczáknál az egyes csáp és tapogató ízek töve a többitől egy külön íz alakjában lefűződik. A bélcsatorna végén, az úgynevezett végbélen van egy vakból, mely belül számos harantos ránczczal bir és hegyesen végződik. A körülbelül 600 faj leginkább csak a mérsékelt égöv alatt van elterjedve.
