Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

öreg korcsmárosnak tetszett meg Dorotheának egészséges, kellemes külseje. Azonnal fia menyasszonyának czimezi Do- rotfieát és dicséri fiának helyes választását, jó Ízlését, eszébe jut, hogy annak idején ő is oly jól választott, e tekintetben büszke lehet fiára.

Dicsérő szavai azonban váratlan fordulatot okoztak; elszomoritottákaleányt. Gúnynak vette ő a beszédet, mert hiszen Hermann eddig egy szóval sem említette a házasságot, azt hitte tehát, szegénysége miatt gúnyolódnak rajta. A plébános felvilágosításával közbe nem vethette magát, mert Hermann ezalatt félrehívta, kérve őt, járjon el a leánykérésben, jobban tudja megadni a módját. Hermann talán akkor is ügyetlenkednék. Midőn pedig Dorotheát könnyezni látta a plébános, próbára akarta tenni türelmét. Intelmeivel azonban olajat öntött a tűzre, még csak jobban elkeserítette az amúgy is érzékeny, reményeiben most csalódott leányt. „Az életben sokat kell eltűrnie egy szegény lánynak, — mondá a pap — hol az urnák, hol az asszonynak, hol a gyerekeknek szeszélyét kell elviselni, hogyan lesz ő minderre képes, ha jövendő gazdájának egy odavetett élcze már könnyekre indítja? Hiszen a csinos lány mindenkor ki van annak téve, hogy azt szemébe mondják neki.“

Dorotheát a plébános beszédében nem tiirelmessógre intő szavai bántották, tudott ő tűrni eddig eleget, tűrni fog tovább, ha kell, nemének e fönséges erényét később se fogja megtagadni, —de bántotta őt szegénységének tudata, mely a gúnyolódásra bátorította a gazdag korcsmárost. Büszkesége nem engedte, hogy bárki kegyelem kenyerét elfogadja, de másfelől érezte, hogy első pillanattól kezdve szereti Hermannt és rosszul esik neki őt örökre elhagynia. Szive ellenkezésbe jutott eszével, önérzetével. Hogy azonban bizonytalan helyzetének egyszer s mindenkorra véget vessen, kész inkább mindent bevallani, mint hogy nemes szivére, tiszta lelkére egy perezre is a gyanú felhője boruljon. Fuldokló zokogás közben kivallja, tehát hogy idejövetelekor legnagyobb óhaja volt Hermannak és szülőinek szeretetét kiérdemelni, dolgosságával és engedelmességével megmutatni, hogy nem érdemetlenre pazarolják pártfogásukat, de most fájdalmasan kénytelen belátni, hogy a vagyon nagy különbséget tesz, nagy határt vont közöttük, ő