Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
28 a védtelen szegény lány, kinek szegénységén nyíltan gúnyolódnak, sohasem lehet felesége a gazdag korcsmá- ros fiának. Elhagyja tehát a házat. Éjnek idején, viharban visszatér övéihez, mert : „Glücklich, sagt sie, bin ich gewarnt und löst das Geheimniss Von dem Busen sich los jetzt, da noch das Unheil ist h e i 1 b a r.“ Kiválóan jellemző psychologiai vonás ez egy szegény leány gondolkodásmódjára, ki gyámoltalanságának érzetében a csinosságára koczkáztatott jóhiszemű tréfát sértésnek veszi egy gazdag embertől. A dicséretre azonnal szegénysége jut eszébe s a két ellentétes érzelemnek tusájában felülkerekedik a szegénységnek lehangoló érzése a csinosság kedves érzésén, mi feltartóztathatlanul fájdalmat okoz. íme az élesen megfigyelő psychologus !! Elképzelhető, hogy a lány vallomása a különböző characterekre különböző benyomást tett. Az öreg nem szerette a könnyeket és jeleneteket, távozni készült, de a szerető anya elérzékenyiilten, mindkét kezével megfogja a zokogó kis lányt s azt mondja neki megnyugtatásul: „Nem eresztelek lányom, te fiam jegyese vagy!“ „Nein, ich lasse Dich nicht; du bist mir des Sohnes Verlobte!“ Hermann kétségbe van esve. Önmagát okozza a félreértés miatt, mert azonnal kellett volna nyilatkoznia, a mit elmulasztott. Csupán a plébános maradt higgadt. A könnyeket, a fájdalom kitörését az öröm előhirdetőjének nevezi. Az apának élcze s az ő figyelmeztető szavai nélkül be nem vallotta volna mindjárt Dorothea, mennyire szereti Hermannt, mily örömmel jött szülei házába. Az isteni Gondviselés akarta igy, hogy ürömből öröm legyen, szomorúságból vigság, zokogásból mosolygás. Most már Hermannon a sor a nyilatkozásra. De hadd beszéljen maga a költő: „Lass didi die Thränen nicht reuen, noch diese flüchtige Schmerzen. Denn sie vollenden mein Glück, und, wie ich wünsche, das Dein e, Nicht das treffliche Mädchen als Magd, die Fremde zu dingen, Kam ich zum Brunnen; ich kam, um deine Liebe zu werben, Aber ach! mein schüchterner Blick, er konnte die Neigung Deines Herzens nicht sehen; nur Freundlichkeit sah er im Auge,
