Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
31 megnyerte hazafias eszméinek. Kevésbé agilis természeteknek erős érzelmi affectiókra van szükségük, hogy valamely eszme szolgálatába szegődjenek; de ha egyszer megragadtak valamely gondolatot, azt azután testtel-lélekkel szolgálják. Ilyen affektio a tartózkodó Hermannra nézve Dorotheával való egybekelése. Reá nézve társadalmi és erkölcsi szükség ez a házasság, mert csak általa lesz Hermann egész férfiúvá és magasabb czélokért buzduló sympathicus jellemmé. Hermann ezentúl ép oly tisztelettel beszól a hős ifjúról, a minő mély vonzalommal emlékezett reá Dorothea. A meg- haltnak megdicsőült szelleme, mint őrangyal lebegett családi boldogságuk fölött és még bensőbbé, nemesebbé tette a hazaszeretetnek közös ideálja által!.. * * * Összefoglalva az idylli eposznak főbb jellemze- tességeit, mindenelőtt szemünkbe ötlik a cselekvény drámai concentralása a két fő alak köré. Erdeklődé- sünket Hermann és Dorothea ragadják magukhoz. Minden ő értük és miattuk történik. A nagyszerű háttér: a fran- czia forradalom mozgalmassága ellentétben a német városoknak polgárias csöndjével, a különböző jellemű lakósok u. m. a higgadt, okos plébános, a reformokéit hamar lelkesedő, de állhatatlan fukar gyógyszerószszel, a haladni és emelkedni kivánó korcsmáros — mind csak arra valók, hogy Dorotheának határozott lelke, gyöngéd szive, Hermannak pedig becsületessége, józan gondolkozásmódja, szerénysége és vasakarata annál élesebb körvonalakkal domborodjék ki a környezetből. Még oly aprólókosságok is, minő a hálóköntös, mely Dorotheának megtalálásához segít, a körtefa, mely a Hermann búbánatának, majd örömének tanúja, a hársfa-kut, a holdvilágos padlásszoba, Dorothea érzelmeinek felderítői — mind a drámai egységnek tényezői. A cselekvény folyton emelkedik. A közbeeső akadályozó körülmények, úgymint az apának ellenkezése, a gyógyszerész rómítgetóse, a Dorothea ujjain megpillantott jegygyűrű pillanatnyira leszorítják a cselekvés folyamát, hogy azután a többi mellékkörülményekkel együtt annál magasabbra emeljék. Szándékosan hagyta Gröthe az éposz- nak legrokonszenvesebb alakját, Dorotheát, a VII. énekre,
