Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
— 32 hol aztán nemének és természetének legmegfelelőbb helyzetben : a naiv kútjelenetben szerepelteti. A VIII. ének feszült várakozást ébreszt a kettőnek szem érme tes bátortalansága miatt, mely a IX. énekben catastrophára, majd szerencsés kifejlődésre vezet. Mesteri a cselekvény belső berendezettsége, melynek esztétikai törvényét Göthe födözte fel. Innere formnak, belső alaknak nevezte s az aurea s ceti ónak szabályait alkalmazta reá. Eposza He- rodot 9 múzsája szerint 9 énekből áll. A második énekben szerepel először Hermán, a 7-ikben Dorothea. Az aurea sectio elve a részek egyenlőtlenségére van alapítva s igy szól, hogy a kisebbik rész úgy viszonylik a nagyobbikhoz, mint az utóbbi az egészhez. Tehát hogy az éposznak két fő alakja a 2. és 7-ik énekbe van beosztva, a belső berendezésnek következő aurea sectionalis aránylatát lehet fölállítani 2:7 — 7:9. Mathematikailag absurdum ugyan, de esztétikailag általán elismert elv. S ha az ének emelkedőtartalmifontosságát ez arány szerint mérlegeljük, azonnal szembe ötlik ez aránylat helyessége. Göthének e nevezetes elvét Arany János ismertette meg nálunk legelőször, ámbár Petőfi és más igazi költő akár tudatosan, akár öntudatlanul gyakorlatilag elégszer alkalmazta. Az eposznak egyéb megszokott külső szépítő eszközeit hiába keressük benne. Nincs itt allegória, nincsenek Voss- féle hasonlatok, nincsenek czifra jelzők — az előadás elejétől végig naiv, természetes és igazi. A középosztály egyszerű emberei nem deklamálnak Hornén jelzőkkel és czi- kornyás allegóriákkal. Beszédjük oly igaz és mesterkéletlen, a minő a lelkűk. Mégis Göthe valamennyi alakja költői! Nem par- lagias, köznapi, mint Voss „Luise“ czimü hasonló fajú eposzának személyei. Nincs rajtuk semmi a plebejusi nyerseségből, a prózai bárdolatlanságból: emberek ugyan testben és lélekben, a minőket a mindennapi élet eleget szolgáltat, de valamennyinek characterét egy magasabb, idealisabb szempontból rajzolja Göthe. Még a gyógyszerésznek kevésbbé rokonszenves elvi határozatlanságát, félszeg enthusiasmusát is — helytelenül vezetett nevelésére vezeti vissza a költő. A korcsmáros rátartós vagyonára és szeretné magát meg városát emelni, de ez ambicziónak nemes a rugója: t. i.
