Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

29

Als aus den Spiegel du ihm des ruhigen Brunnen begrüsstest.

Dich ins Haus nur zu f ii h ren, es var schon die Hälfte des Glückes. Aber nuss vollendest Du mir’s! 0 sei mir gesegmet!“

A késleltető elem, das retardive Momentum, mesterien van e helyen alkalmazva, Gröthe gyors egymásutánban fejezhette volna be az eljegyzési jelenetet, az akadályozó félreértés nélkül azonban sem az ellentétes érzelmek felgerjesztése nem lett volna lehetséges, sem a kiengesztelődés öröme nem lett volna oly mélyreható.

Az apa, ki az első énekben megtiltotta fiának, hogy egy ágról szakadt szegénységet vegyen el, kinek batyuján kivül egyebe nincs — most örömkönnyeket ontva, szivéhez szorítja Dorotheát, ki hozományul szerényke batyuján kivül egyebet nem hozott magával.

A plébános azután az elérzékenyülés közös hatása alatt hivatását követi, midőn lehúzza az öreg szülék ujjai- ról a jegygyűrűket s eljegyzi velők a boldogságtól áradozó gyermekeket.

Eljegyzéssel végezni az eseményt, nagyon köznapi dolog. A vigjátékirók és tuczatregénygyártók szokott fogása. Gröthének distingvalt esztétikája bele nem nyugodhatik ily banális befejezésbe, s mivel mindent magasabb szempont alá szokott foglalni, a fiatalok házasságát a védelemre szorult hazának nemzeti ügyeivel hozza összeköttetésbe. E czólra kiválasztja az ideális czélokra inkább hajló nőt, ki a lassan hevülő Hermannt szövetségestársul megnyeri. Amott az érzelem, a lelkesedés, emitt a tetterő, a kitűrés! A nemzetiségnek tudvalévőén minden időben és minden népnél legbuzgóbb fenntartói és élesztői az anyák, úgy a németeknél is. A Tacitus korabeli germánokat hitveseik és anyáik tüzelték a harczra. Ok élesítették ki fegyvereiket, számitgat- ták és bekötözték sebeiket, buzdítottak a támadásra, sokszor maguk is dárdát fogtak s az anya fiának, a hitves férje oldala mellett vérzett el. „Memóriáé proditur quasdam acies inclinatas iám et labentes a feminis restitutas Constantia precum“ ... Quodque praecipuum fortitudinis in- citamentum non casus nec fortuita conglobatio.... séd famiiiae et propinquitates ; étin proximo pignora, un de feminarum ululatus audiri, unde vagitus infantium, ad matres ad conjuges vulnera ferunt,nec illáé numerare