Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

19 nyolni. A szabadság czégére alatt önző érdekeiket szolgál­ták s a nemzetnek ideális törekvéseit egoisztikus osztály- és érdekharczaikkal szennyezték be. Ezek háborúba keverték az országot. Betörtek a Baj na túlsó partjára s a midőn visszaverve kénytelenek voltak meghátrálni, a Rajna mel­léki német lakosokon álltak bosszút. Falvaikat fölpörzsölték, mezőiket elgázolták, a lakosságot földönfutóvá tették. Ilyen földönfutók ezek a szerencsétlenek! Velők jött el Dorothea. Múltjáról annyit tud a biró, hogy bámulatra méltó hősies lelkű, mindamellett igénytelen egyszerű leány, ld a mily készséggel sietett a szegény asszonynak a segítsé­gére, olyannal ápolta eddig egyik rokonát. De a halál kira­gadta mellőle azt is, birtokát az ellenség feldúlta s ő árván, elhagyatottan maradt. Vőlegénye Páris alatt esett el — s igy senkije sincs széles e világon. De azért ő sorsát béke- türően viseli, másoknak segítésében és szolgálatában keresi vigasztalását. „Sie ist ebenso gut wie stark“, mondja Göthe. Ezalatt a gyógyszerésznek sikerült a nyert leirás nyo­mán a leányra rátalálni. A kék ruha, fekete mellényke s a hó fehér ingváll útba igazították. Kertben találta Do- rotheát, a mint a Hermanntól ajándékul kapott vá­szonból és gyolcsból ingecskéket és főkötőket varrogatott a szegény asszony újszülöttjének, Göthe ez alkalommal házias gyöngédségében akarja Dorotheát bemutatni, mivel előbb bátor lelkét magasztalta, mely szülőinek, gyámjának, vőlegényének elvesztése után panasz nélkül, csöndes meg­adással tűrte a reá mért csapásokat, el nem csüggedett, megőrizte lelke nyugalmát és szivének jóságos indulatát mindenkivel szemben. Göthe evvel értésünkre akarja adni, hogy Dorothea nemének hivatását ép oly szeretettel és buzgósággal fogja betölthetni, a minő gyöngédséggel ápolta öreg bácsiját és szolgálatkészségével a beteg asszonyt. Mily igaz szeretettel volt jegyeséhez, azt csak későbben tudjuk meg saját szavaiból. Elég a leány jellemképének megalko­tásához, hogy választása egy hősies ifjúra esett, ki a ha­záért és kötelességért halt meg. E gondolat őt magát is bátorsággal, önbizalommal s a sorssal szemben való nyu­godt türelemmel töltötte el. A gyógyszerésznek a leány csinossága fel sem tűnt. Költőietlen lelke legfeljebb öntetszelgésében, saját magának 2*

Next

/
Thumbnails
Contents