Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
12 Ilyen gondolatokba merülve keresi megbántott fiát. Götlie itt egy gyönyörű tájrajzot nyújt. Nem ugyan a lipcsei iskola meg Gotsched Voss és Gessner, vagy Haller styl- jében, kik a költészet lényegét a természet hű utánzásában és hosszadalmas leírásában keresték, hanem Les sing felfogásával, ki a környezet részleteinek a cselekvénybe való füzesét találja esztétikailag szépnek. Azért a német gazda házát és kertjeit a fiát kereső anya szavaival, tetteivel Írja le. Legelőkön, künn a ház előtti padkán keresi, majd a piaczon, benéz az istállóba, hol kedvencz lovait szereti a fia gondozni, de sem ott, sem a kettős udvarban nem találja. Színek, csűrök mellett elhaladva, a kertbe ér. Itt sincsen. Mint gondos háziasszony egy-egy ágat megigazítva, a káposztát megtisztítja a hernyóitól s a kőkerítés kis ajtaján át a lugasos szőlőben keresi. Mivel ott sem találja, felmegy a szőlő-domb tetején levő búzaföldre. Mes- gyéken, mezőkön, árnyas útakon körösztül mindig tulajdon telkén végre odaér a birtok szélére, a hol egy terebélyes körtefa tövében megtalálja Hermannt. Ez a messze távolban elmereng. A kék hegyekre szögezi tekintetét, a merre a hontalanok menekültek s így észre nem veszi a halkan lépdelő anya közeledését. Egy darabig elnézte anyja a merengőt, aztán gyöngéden megérinti vállát: „Und er wandte sich schnell, da sah sie ihm Thränen im Auge“. Hirtelen visszafordult Hermann és könnyeket látott az anya fia szemeiben. — Most egy szép jelenet következik, mely a költemény gyöngye s magát Göthét is könnyekre fakasztotta, a midőn dolgozatát Schiller előtt felolvasta. Egy aggódó anya könnyezni látja legény fiát. Nagynak kell annak a fájdalomnak lennie, mely a férfit köny- nyekre bírja. Nem gyöngeségnek jele a köny, hiszen a legnagyobb hősök könnyeztek. Egy Julius Caesar, kinél nagyobbat a latin faj nem bir felmutatni, megsiratta ellenesét Pompejust, Nagy Sándor a világhódító, barátja halála miatt keservesen zokogott. Minél nagyobb a lélek, annál mélyebben érzi a fájdalmát. Ha tehát Göthe Hermann könnyeiről beszél, ezt csak az igazi nagy fájdalom jelzése végett teszi. Elgondolhatjuk, hogy a szerető anya szive csakhamar elfogódott, szemei megteltek könnyekkel s a
