Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

bizalom ez égi szózatával, melyre csak az anyának résztvevő hangja képes, tudakozódott bánatának igazi oka felől.

Hermann kitórőleg válaszolt. Azt adta okul, hogy a a haza veszedelme valószinüleg őt is kiszólítja a harcztérre. A hontalanok szomorú sorsa igen meghatotta, ő el van szánva odahagyni a kedves otthonát szép mezőivel, gyümölcsöseivel s beáll a hadseregbe a haza védelmére. Ez teszi bánatossá, ha e szép szülőföldjének itthagyására gondol. De azért mégis csak elmegy! Megmutatja édes atyjának, hogy nem oly pulya lélek, minőnek szidalmazta. 0 is bir és akar tenni, előremenni s meglátják, nem válik szégyenére szülőinek. De az asszony a nőnek szokott éleslátásával lelke mélyére pillantott fiának. Nem hiszen szavainak, s kérve kéri szóljon igazán és őszintén: mi nyomja lelkét, mi fáj szivének, mi csalta e könnyeket szemeibe? Ő az anya, gyermekének őrangyala ez életben. Neki elmondhatja bánatát, mert néma szenvedésével tízszeresen gyötri szerető szivét. Az anyaszeretetnek végtelensége megtöri végre a fiú hallgatását, mint kis gyermek zokogva borul édesanyja keblére, zokog a boldogságtól, hogy van kinek édes titkát bizalommal elmondhatja, zokog a fájdalomtól, hogy életének legelső álmát oly könyörtelenül széjjelkúszálta az apai akarat kíméletlensége.

A vihar lecsöndesülte után következik a vallomás megható scénája. A fiú elmondja, mily engedelmes gyermeke volt mindig szülőinek. Soha senkin semmiféle sértést meg nem torolt, de ha valaki szülőit bántani merte volna, ez kihozta sodrából. Es most oly nagyon megsértette, megalázta őt atyja az idegenek előtt! Mit ér a vagyon, mit az a sok szép kert, szántóföld, csűr és hombár, ha boldogtalan. „Ich entbehre der Gattin!“ Ezek végszavai.

Beszédjéből azonnal megérti az anya, hogy fia választott, s hogy ez nem lehet más, mint Dorothea, az az idegen leány, kiről annyi rokonszenvvel mesélt. Mivel pedig az anyák a házasság dolgában rendszerint fiaiknak pártján állanak, Göthe nagy emberismeretéről tanúskodik a jelenet, melyben az aggódó anya azonnal megérti fiát, biztatja, el ne csüggedjen, ne ellenkezzék ugyan apjával, kivált tanácsülések után, hol felboszantják, és a pohár bor mel13