Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889
9 igyekszik akaratát valósítani. Sajnálja fia neveltetésére fordított költségeit, melyek Hermann veleszülett nyerseségén mitsem változtattak. Paraszt maradt minden tanítás daczára, — meglátszik rajta neveletlensége, mert csak al- sóbbrendüekhez szít a lelke. Hermann e sértésre szó nélkül ott hagyja atyját, ki még utána kiált, sohasem ámítsa magát azzal, hogy ő valamikor belegyezzék fiának egy paraszt leánynyal való házasságába, kinek batyuján kívül egyebe nincsen! Neki olyan meny kell, ki finom szellemességével, szép zongorajátékával megédesíti öreg napjait, kit a városban szépségéért, mindenki megbámul. Ilyen p. o. a szomszéd kereskedó'nek művelt leánya. E szóra Hermann halkan kinyitja az ajtót, s magukra hagyja a vendégeket, s haragvó atyját. A kemény atyai nyilatkozat képezi a költemény bonyolulatát. Az első ének végén az örömtől ragyogó Hermann robog be vígan az udvarra, itt a szenvedő, várakozásában csalódott, vágyaiban visszautasított, lealázott fiú hagyja el némán az atyai házat. A harmadik ének a polgári élet átalakulását tárja elénk. A rokoko-izlés ízetlen cziczomáival, aranyozott szobraival és virágaival, szeszélyes építési czikornyáival, csipkés uracsokat ábrázoló tapétáival — idejét múlta, A franczia forradalom által fölkeltett demokratikus szellem a hellén ízlés egyszerűen nemes vonalaira irányozta a közfigyelmet. Nyírott tetejű fák és fasorok helyett inklSPi •» természetességet utánzó angol kerteket kezdik megszeretni. Ilyet szeretne a divathajszoló gyógyszerész. A zongorát is beviszik polgári házakba. Akkor kezdődött el nálunk a zongorák inváziója, mely manap Európaszerte valóságos mániája (Klavier-Seuche) lett a fiatalabb generacziónak s egyik okozója korai idegességének. Szóval: új felfogása az élet szépítésének és uj társadalmi berendezkedés terjedt el mindenütt — s mi értjük az öreg korcsmáros pattogását, ki félreismerve fiának eszmélődő természetét, egészen kikel magából, hogy fia — nézete szerint — nem akarja, nem bírja felfogni a kor haladását, passivitásában megelégszik a házi foglalkozás csöndes működési körével, a midőn már a nyilvános élet is megköveteli a maga részét a polgártól. Attól tart, hogy a meglevő vagyont sem fogja tudni
