Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1889

10

gyarapítani, mert elmaradt, ósdi gazdálkodási rendszerrel nem lehet többé boldogulni. Nem apja fia. Mindjárt az ének elején kimondja :

„Dass der Sohn dem Vater nicht gleich sei, sondern ein besserer“. Különb legyen a fiú apjánál. Ez fajunk haladásának, társadalmunk fejlődésének titka ! De Hermán zárkózottságával, szemérmetességóvel, tűnődésével meg sem közelítheti energicus, világosan gondolkozó apját. Büszkén hivatkozik az a községi tanácsban kivivott érdemeire, a város emelése és szépítése körül kifejtett ügybuzgolkodására, a miért mindenki tiszteli becsüli — Hermann ellenben kerüli az embereket, még legény és lánypajtásai társaságától is távol tartja magát, s a mindennapi munkának lemorzso- lásában találja fel élte ideálját. Nincs semmi magasabbra való törekvése: köznapi lélek, mely a jóra vezető tanácsokat sem fogadja el, sőt maradóságában oly konok, hogy sehonnai, ágról szakadt parasztot akar feleségül venni.

Az öreg haragját a felesége mérsékli. 0 érti fiát. Tudja, hogy házias szerénykedése ki nem zárja később a közügyekkel való foglalkozást, ismeri fia csöndes, tartózkodó, álmodozó természetét, de azt anyai nevelésének tudja be. A nevelést többnyire asszony vezeti a házban. Azért könnyen ragad a fiukra a leányos szégyenkezés, bátortalanság, mely idővel hibává fajulhat, ha idejekorán férfi nem veszi át a fin nevelését. Helyes az anyának az a megjegyzése, hogy engedjünk tért a gyermeki tehetségek kialakulásának, ne véljük, hogy a mi a gyermeknél eleinte visszás, fonák, utóbb szükségképpen rossznak a gyökere: az élénkségből tetterő, a tartózkodó szerénységből idővel megfontolás és jellemesség fejlődhetik. Aztán sohase gondoljuk, hogy mi vagyunk a mintaképek — mintaember nincs e földön — csak egyéniségek, még pedig igen különböző egyéniségek vannak, kiknek külön-külön joguk van a saját egyéni meghatározottságuk szerinti fejlődésre. Sohasem mérjük a mi tehetségeinkhez, erőinkhez a gyermekek tehetségeit és munkabirását. Körülbelül ez az okos anya eszmemenete, melylyel urát kibékíteni akarja, midőn igy szól:

„Wir können die Kinder nach unserrn Sinne nicht formen;

Sowie Gott sie uns gab, so muss man sie haben und lieben.

Sie erziehen aufs beste und jeglichen lassen gewähren.