Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

3

7. Titus ifjúkora.

Titus Flavins Vespasianus,1) kit megkülönböztetésül elő- nevén szokás nevezni, született Rómában, közel a Septizo- niumhoz, Kr. u. 41. deczemb. 30-ikán egy szegényes ház igénytelen szobájában. A Flavius-család, mely sem régi, sem kitűnő nem volt, Reateben, egy sabinumi városban vette eredetét. Titus Flavius Petronius, Vespasianus nagyatyja, a polgárháborúkban harczolt s a pharsalusi csata után mint adószedő tért vissza szülővárosába. Fia Tit. Flav. Sabinus hasonló mesterséget gyakorolt Ázsiának számos városaiban, s a becsületesség hiróben állott. Később Helvetiába ment, hol kölcsönadásból meggazdagodott s bizonyos Vespasiatól nemzette Sabinust és Vespasianust, kik közűi később az öregebb Róma helytartója, az ifjabb pedig, Titus atyja, akkor még praetor, Róma császára lett. — Anyja Flavia Do- mitilla, egy római lovag egykori kedvese, szabad születésű (ingenua) vala, ki azonban később egy quaestor Írnokától leányának, tehát szabad római polgárnőnek ismertetett el.2)

A mondottakból kitűnik, hogy Titus bölcsője és származása egyáltalában nem jogosították fel őt a császári korona utáni reményre. De atyja ügyes katona volt és ez felért a nemes származással s gazdagsággal, sőt felül is múlta azokat. Az egyszerű és egyenes lelkű férfiú ugyanis számos csatában dicsérettel harczolván, fokról-fokra emelkedett; e mellett annyira tudott a császárok balgaságaihoz alkalmazkodni, vagy azok elől ügyesen kitérni, hogy mind magát szerencsésen fentartotta, mind pedig a veszélyek idejében nélkülözhetetlenné tudta magát tenni.3)

Ily módon magyarázhatjuk meg ama körülményt, mely szerint Titus Claudius császár udvarában Britannicussal együtt neveltetett. Titus valószínűleg kezesül szolgált atyja hűségéért. Nagyszerűen fejlődtek a szép ifjú fényes körülményei. A benső barátság köteléke fűzte őt fejedelmi kortársához; oly jó barátok voltak ugyanis, hogy azon hit volt elterjedve, miszerint a Locusta által készített italt, mely

') Dió Cassius L. 06. Cai. Sueton. Tit. o. 1. Titus, cognomine paterno. Tacit. Hist. VI. c. 1.— 2) Suet. Vesp. c. 2. 3. Tit. c. 1. Dió Cass. L. 66. c. 18. — 3) Flav. Joseph. L. III. c. 1. 2. 7. Suet. Vesp. c. 4. Dió Cass. L. 65. c. 8. Tacit. L. II. c. 75.

1*