Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
2 egy nagy és kiváló szellemű, de igen derék császár hírnevét érdemelte ki. Fia Titus, e második Flavius, a császári korszak történetében még nagyobb dicsérettel emlegettetik, szelídsége és személyes szeretetreméltósága pedig egy fejedelem eszményeként mutattatik fel. E férfiú a nemeslelküség példánya lön. Önkénytelenűl is kétség támad, vájjon az oly bőven osztogatott tömjénzés nem pazarul történik-eP Úgy látszik, a római császárság idői, melyekben a leghatalmasabb szenvedélyek a legnagyobb életunalommal váltakoznak, homályos színezetökben ily mintaképeket nem mutatnak fel. Beuló szerint ugyanis a császárság egész története a jóratérós egyes haszontalan kísérletei által megszakított folytonos síilyedés. Azonban minél homályosabb az éj, melyben Róma az ő kápráztató külső fénye daczára elmerülve volt, annál fényesebben kelle megjelenni egy alaknak, ki a fölötte kiömlő világosságot más időkre, a körülmények miatt, teljesen nem sugároztathatta ki. Titus egy jobb kor virágzásának feltételeit segíté ugyan megteremteni, de maga súlyos csapások által látogatott rövid kormánya s méltatlan utóda miatt azt teljes kifejlésre nem juttatható. Végre is minden nagyság csak viszonylagos. A történet e kiváló alakjával való foglalkozást az általános erkölcsi szempontokon kivűl eléggé okolja azon körülmény, mely szerint nálunk e férfiúnak életviszonyai eddig alig voltak rószletesb vizsgálódás tárgyává téve. Pedig rövid uralkodása idejéből már csak a zsidó háború is elég érdekes anyagot nyújt a tárgyalásra, azon kivűl, hogy Titus előéletének rajzához s egyéniségének jellemzéséhez számos vonást szolgáltat. Egyébként is az ifjúság iskolai oktatásának kibővítésére hasznos olvasmány lehet. Ha tehát újonan összeállítjuk e férfiú képét ama sovány adatokból, melyeket a régiek róla fenhagytak, látni fogjuk, hogy Titus is hódolt kora nézeteinek és gondolkodásmódjának, mint valaha bármelyik Róma császárai közűi; megérteni fogjuk azonban azt is, hogy az ő uralkodása egészen más eszméken alapúit, mint azok valónak, melyek trónra jutását ismertetővé teszik. És abban, hogy személyiségét az uralkodóé mögé háttérbe helyező, kimagasodott, fényesen felülmúlt sok— bosszú sorban uralkodó — római császárt.
