Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888

gét nem sok, de fontos körífiményekben bebizonyította. — Igaz, uralkodásra jutása előtt megvoltak árnyoldalai is; hibák, tévedések, fogyatkozások benne is voltak, mert ember volt. De hiszen a napban is vannak foltok ; a szenvedélyek a világosabb elméket is elhomályosítják s majdnem ellenállhatatlan hatást gyakorolnak az ember gondolkozására; azonban valamint a nap foltjait a tisztán látó szem is alig veheti észre, akként ragyogott tündökölve az utókor előtt az ő alakja is.

Kedélye a természettől nemes vala. Mily nagy volt szeretete atyjához, midőn az Jotapatánál megsebesíttetett; mint ösztönzé a gondoskodás az aggódó fiút Yespasianus közelébe sietni; mint álla ellen minden csábítgatásnak, hogy a koronát atyjától elragadja; s miként tette ki egyszer saját életét a veszélynek, hogy atyja életét megmentse: a tárgyaltakból volt alkalmunk megérteni. Természetesen ma is történnek ilyenek, ki azonban Róma császárainak történetében csak kevéssé jártas is, az Titus e magatartását nagyon tudja méltányolni. Mily elnéző volt fivérével szemben, ki rablólag nyújtotta ki kezét koronája után, és kit a testvéri szeretet összes példái sem vonhattak jobb belátásra! Mint emlékezett folyton a fiatal Bri- tannicussal való barátságára, midőn az idők már rég elmúltak.

Fő vonása azonban jellemének, melylyel minden időkre példány- és mintakép lett: az ő szelídsége és az emberekhez való nyájassága. Emelkedett gondolkodásmódjával ugyanis megegyező volt nemes szivének humanismusa. Valódi örömet szerzett neki a pártfogásra szorulók ügyének védelme. Jóakaró támogatását nem tagadta meg senkitől, a ki csak hozzá fordúlt: pedig mennyien vették igénybe jó szivének védelmét. — Az igazán emberies felfogás egyik legszebb vonása volt lelkének. A kinek alkalma volt tapasztalni azt a türelmességet, sőt előzékeny magatartást, melyet sokszor még a tolakodó kérelmezők iránt is tanúsított, az valóban a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg nemes leikéről, melyben árnyéka sem volt a császári korszak kényuri dölyfónek. Midőn egyszer tudtára adták, hogy jóságában többet igér, mint a mennyit teljesíthet, így szó- la: „Nem illik, hogy a fejedelem köréből megszomorodva