Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1888
56 távozzék valaki.“1) — Egy este, midőn nem nevezhetett senkit, kivel azon napon jót tett volna, felkiáltott: „Egy napot vesztettem el.“ 2) Soha sem felejtő el adott szavát; soha valamely kérés teljesítését: sőt maga bátorította a félénkeket és csüggedőket kívánságaik előterjesztésére. Mint égett szive, hogy a szerencsétlenséget, mely uralkodása alatt az államot sújtotta, erői szerint jóvá tehette! Suetonius szerint3) ugyanis: „Non modo principis sollicitudinem, séd et parentis affectum uniciun praestitit: nunc consolando, nunc opitulando, quatenus suppeteret facultas.“ A méhek királya az egész néptől környezve repül ki: a szeretet a többi erénynek seregét és karát viszi magával. Titus ezek mellett vallásos kedélyű volt; legalább Fla- vius József ilyennek festi őt, midőn egyéb hasonló mondásai között az ó-város elfoglalása alkalmával megszólaltatja:4) „Isten segítségével harczoltunk; ő vala az, ki a zsidókat ezen bástyáktól visszaűzte; mert mit tehetnek vala az emberi kezek vagy gépek ily tornyok ellen?“ Főpapi és auguri méltóságai is erről tanúskodnak. Ilyen volt Titus. Népét, mint atya gyermekeit, szerette és gyámolította; akaratát és jólétét figyelembe vette s nagyra becsülte; előtte pedig egy nemes férfiú példájával világolt fényesen. Dicső dolog egy hadsereg élén állani és azt az ellenség ellen vezérelni, de legfenségesebb egy nemzet élén állani és azt szívvel és észszel a társadalmi jólét és boldogság útján vezetni. Nem csoda tehát, hogy a római nép — alakjának szépsége és méltósága által is elra gadtatva — nyájassága miatt így kiáltott fel:5) Titus az emberi nem szeretete s gyönyöre.“ Valóban Titus az állam szerencséje volt, felicitas rei publicae; két év rövid szép álma, mely oly gyorsan eltűnt a római nép elől; az egykori boldogabb időkre való emlé- keztetés, midőn a nép még nem volt uralkodójának rabszolgája; múlékony napfény, mely előtt hosszú éj volt, s melyre ismét hosszú következett. Az ő kedves emléke szolgált tizenöt évig fivére gonoszságainak védő paizsúl; *) *) Suet. Tit. c. 8. — 2) Ibid. — s) Ibid. 4) Flav. Joseph. VI. c. 9, 1.: aóv 0S(j) yéitoXeiJiriaajisv, xai 0eój ^v, 6 töivSs twv Épujiá-cíov TouSatooj xaO-sXwv... ») Suet. Tit. c. 1.
